A biztonság egy olyan funkció, ami a rendszergazdától indul és nála is végződik. Míg az összes többfelhasználós BSD UNIX® rendszer önmagában is valamennyire biztonságos, a felhasználók „fegyelmezéséhez” szükség további biztonsági mechanizmusok kiépítésére és karbantartására, ami minden bizonnyal egy rendszergazda egyik legfontosabb kötelessége. A számítógépek csak annyira biztonságosak, mint amennyire beállítjuk, és a biztonsági megfontolások állandó versenyben vannak az emberi kényelemmel. A UNIX® rendszerek általánosságban véve órási mennyiségű program párhuzamos futtatására képesek, melyek többsége kiszolgálóként fut — ez azt jelenti, hogy hozzájuk kívülről érkező egyedek csatlakozhatnak és társaloghatnak velük. Ahogy a tegnap kicsi és nagy számítógépei napjaink asztali gépeivé váltak és ahogy a számítógépek egyre többen csatlakoznak hálózatra és az internetre, a biztonság fontossága is egyre jobban növekszik.
A rendszerek biztonsága a támadások
különböző formáival is foglalkozik,
többek közt olyan támadásokkal, amelyek a
rendszer összeomlását vagy
használhatatlanságát célozzák
meg, de nem próbálják meg veszélybe
sodorni a root
felhasználó
hozzáférését („feltörni a
gépet”). A biztonsággal kapcsolatos
problémák több kategóriára
oszthatóak:
A szolgáltatások működésképtelenné tételére irányuló (DoS, Denial of Service) támadások.
A felhasználói fiókok veszélyeztetése.
Rendszergazdai jogok megszerzése a közeli szervereken keresztül.
Rendszergazdai jogok megszerzése a felhasználói fiókokon keresztül.
Kiskapuk létrehozása a rendszerben.
A szolgáltatások működésképtelenné tételére irányuló támadások olyan tevékenységre utalnak, amelyek képesek megfosztani egy számítógépet az erőforrásaitól. A DoS támadások többnyire nyers erővel kivitelezett technikák, melyek vagy a rendszer összeomlasztását vagy pedig a használhatatlanná tételét veszik célba úgy, hogy túlterhelik az általa felkínált szolgáltatásokat vagy a hálózati alrendszert. Egyes DoS támadások a hálózati alrendszerben rejtőző hibákat igyekeznek kihasználni, amivel akár egyetlen csomaggal is képesek romba dönteni egy számítógépet. Ez utóbbit csak úgy lehet orvosolni, ha a hibát kijavítjuk a rendszermagban. A szerverekre mért csapásokat gyakran ki lehet védeni a paramétereik ügyes beállításával, melyek segítségével korlátozni tudjuk az ezeket ért terhelést egy kellemetlenebb helyezetben. A nyers erőt alkalmazó hálózati támadásokkal a legnehezebb szembenézni. Például az álcázott támadadások, melyeket szinte lehetetlen megállítani, remek eszközök arra, hogy elvágják gépünket az internettől. Ezzel viszont nem csak azt iktatják ki, hanem az internet-csatlakozásunkat is eldugítják.
A DoS támadásoknál még gyakrabban előfordul, hogy feltörik a felhasználók fiókjait. A rendszergazdák többsége még mindig futtat telnetd, rlogin, rshd és ftpd szervereket a gépen. Ezek a szerverek alapértelmezés szerint nem titkosított kapcsolaton keresztül működnek. Ebből következik, hogy ha nincs annyira sok felhasználónk és közülük néhányan távoli helyekről jelentkeznek be (ami az egyik leggyakoribb és legkényelmesebb módja ennek), akkor előfordulhat, hogy valami megneszeli a jelszavaikat. A körültekintő rendszergazdák mindig ellenőrzik a bejelentkezéseket tartalmazó naplókat és igyekeznek kiszűrni a gyanús címeket még abban az esetben is, amikor a bejelentkezés sikeres volt.
Mindig arra kell gondolni, hogy ha a támadónak
sikerült megszerezni az egyik felhasználó
hozzáférését, akkor akár
képes lehet a root
felhasználó fiókjának
feltörésére is. Azonban a
valóságban egy jól őrzött és
karbantarott rendszer esetén a felhasználói
hozzáférések megszerzése nem
feltétlenül adja a támadó kezére
a root
hozzáférését. Ebben fontos
különbséget tenni, hiszen a
root
felhasználó jogai
nélkül a támadó nem képes
elrejteni a nyomait és legjobb esetben sem tud többet
tenni, mint tönkretenni az adott felhasználó
állományait vagy összeomlasztani a rendszert.
A felhasználói fiókok feltörése
nagyon gyakran megtörténik, mivel a
felhasználók messze nem annyira
elővigyázatosak, mint egy rendszergazda.
A rendszergazdáknak mindig észben kell tartani,
hogy egy számítógépen több
módon is meg lehet szerezni a root
felhasználó
hozzáférését. A támadó
megtudhatja a root
jelszavát,
hibát fedezhet fel az egyik rendszergazdai
jogosultsággal futó szerverben és
képes feltörni a root
hozzáférést egy hálózati
kapcsolaton keresztül, vagy a támadó olyan
programban talál hibát, aminek
segítségével el tudja érni a
root
fiókját egy
felhasználói hozzáférésen
keresztül. Miután a támadó
megtalálta a rendszergazdai jogok
megszerzésének módját, nem
feltétlenül kell kiskapukat elhelyeznie a rendszerben.
Az eddig talált és javított, rendszergazdai
jogok megszerzését lehetővé tevő
biztonsági rések egy része esetében
viszont a támadónak akkora mennyiségű
munkát jelentene eltűntetni maga után a
nyomokat, hogy megéri neki egy kiskaput telepíteni.
Ennek segítségével a támadó
ismét könnyedén hozzájuthat a
root
felhasználó
hozzáféréséhez a rendszerben, de ezen
keresztül egy okos rendszergazda képes is a
behatolót leleplezni. A kiskapuk lerakásának
megakadályozása valójában káros
a biztonság szempontjából nézve, mert
ezzel nem szüntetjük meg azokat a lyukakat, amin
keresztül a támadó először
bejutott.
A támadások elleni védelmet mindig több vonalban kell megvalósítani, melyeket így oszthatunk fel:
A rendszergazda és a személyzet hozzáférésének védelme.
A rendszergazdai jogokkal futó szerverek és a suid/sgid engedélyekkel rendelkező programok védelme.
A felhasználói hozzáférések védelme.
A jelszavakat tároló állomány védelme.
A rendszermag belsejének, a nyers eszközök és az állományrendszerek védelme.
A rendszert ért szabálytalan módosítások gyors észlelése.
Állandó paranoia.
A fejezet most következő szakaszában az imént felsorolt elemeket fejtjük ki részletesebben.
Ha kérdése van a FreeBSD-vel kapcsolatban, a
következő címre írhat (angolul):
<questions@FreeBSD.org>.
Ha ezzel a dokumentummal kapcsolatban van kérdése, kérjük erre a címre írjon:
<gabor@FreeBSD.org>.