A most következő szakaszokban megismerhetjük
azokat az alapvető utasításokat, amelyekkel a
Portgyűjteményen keresztül tudunk programokat
telepíteni és eltávolítani. Az ehhez
használható make
targetek
és környezeti változók
részletesebb leírását a ports(7)
man oldalán lelhetjük meg.
Mielőtt bármelyik portot is tudnánk
telepíteni, elsőként magát a
Portgyűjteményt kell megszereznünk — ez
lényegében a /usr/ports
könyvtárban megtalálható
Makefile
állományok,
javítások és leírások
gyűjteménye.
A FreeBSD telepítése közben a sysinstall rákérdez a Portgyűjtemény telepítésére is. Ha erre nemet válaszoltunk volna, a portok gyűjteményét az alábbi módokon szerezhetjük be:
A CVSup protokoll használatával viszonylag gyorsan el tudjuk érni és naprakészen tudjuk tartani a Portgyűjtemény egy példányát. A CVSup használatát alaposabban a A CVSup használata című függelékben ismerhetjük meg.
A FreeBSD 6.2 változatától kezdve az alaprendszerben a CVSup protokollt a csup valósítja meg. A FreeBSD korábbi változatának használói ezt a programot a net/csup porton vagy csomagon keresztül tudják telepíteni.
Gondoskodjunk róla, hogy a /usr/ports
üres legyen a
csup első futtatása
előtt! Ha más forrásból raktuk ide
a Portgyűjteményt, a
csup nem fogja lenyesegetni az
azóta eltávolított
javításokat.
Futtassuk a csup
programot:
#
csup -L 2 -h cvsup.FreeBSD.org /usr/share/examples/cvsup/ports-supfile
Itt írjuk át a
cvsup.FreeBSD.org
címét a hozzánk legközelebb
levő CVSup szerver
címére. Az összes elérhető
tükörszerver címét a CVSup
tükrözések (A.6.7. szakasz - CVSup oldalak) című részben
olvashatjuk.
Ha például el akarjuk kerülni a
CVSup szerver
megadását a parancssorban, akkor
mindenképpen a ports-supfile
állományból érdemes
készíteni egy saját
verziót.
Ebben az esetben root
felhasználóként másoljuk a
/usr/share/examples/cvsup/ports-supfile
állományt egy új helyre,
például a /root
könyvtárba vagy a saját
felhasználói
könyvtárunkba.
Szerkesszük át a
ports-supfile
állományt.
Írjuk át a
CHANGE_THIS.FreeBSD.org
értéket a hozzánk
legközelebb található
CVSup szerverére. A
CVSup
tükrözések (A.6.7. szakasz - CVSup oldalak) című
részben megtaláljuk az összes ilyen
tükörszervert.
És most indítsuk el a
csup
parancsot az alábbi
módon:
#
csup -L 2 /root/ports-supfile
A csup(1) parancs későbbi futása során már letölti és érvényesíti az észlelt változtatásokat a saját Portgyűjteményünkben, de a telepített portokat nem fogja újrafordítani.
A Portsnap egy másik módszert képvisel a Portgyűjtemény terjesztésére, a lehetőségeinek részletesebb megismeréséhez tekintsük át A Portsnap használata című szakaszt.
Töltsük le a Portgyűjtemény
tömörített pillanatképét a
/var/db/portsnap
könyvtárba. Ha akarjuk, ezután a
lépés után már
lekapcsolódhatunk az internetről.
#
portsnap fetch
Ha még csak először futtatjuk a
Portsnapet, bontsuk ki az
imént letöltött állapotot a
/usr/ports
könyvtárba:
#
portsnap extract
Ha viszont már korábban is létezett
a /usr/ports
könyvtárunk és most csak
frissítjük, akkor helyette ezt a parancsot adjuk
ki:
#
portsnap update
Ebben az esetben a sysinstall nevű programmal telepítjük a Portgyűjteményt valamilyen telepítőeszközről. Ilyenkor azonban a kiadás dátumának megfelelő, valószínűleg régebbi változat kerül fel. Ha rendelkezünk internet-hozzáféréssel, akkor inkább az előbb tárgyalt módszerek valamelyikét alkalmazzuk.
root
felhasználóként adjuk ki a
sysinstall
parancsot, ahogy itt is
láthatjuk:
#
sysinstall
Menjünk le és álljunk meg a Enter billentyűt.
(Beállítások) menüpontnál, és nyomjunkMenjünk le és keressük meg a Enter billentyűt.
(Terjesztések) menüponot, majd nyomjuk meg azMenjünk le, válasszuk ki a Szóköz megnyomásával.
elemet aMenjünk fel az Enter billentyűt.
(Kilépés) ponthoz, nyomjuk meg azVálasszuk ki a telepítéshez használni kívánt eszközt, mint például CD, FTP stb.
Menjünk fel az Enter billentyűt.
(Kilépés) menüpontig, majd nyomjuk meg azVégezetül lépjünk ki a sysinstall programból, aminhez nyomjuk meg az X billentyűt.
A „váz” fogalma az első, amit a Portgyűjteménnyel kapcsolatban tisztázni kell. Dióhéjban összefoglalva, egy port váza azon állományok legszűkebb halmaza, amelyek elárulják a FreeBSD számára, hogyan fordítsuk le hibamentesen és hogyan telepítsük az adott programot. Ehhez minden port vázában megtalálható:
Egy Makefile
nevű
állomány. Ez tartalmazza azokat a
különböző utasításokat,
amelyek megmondják, hogyan kell lefordítani
és hova kell telepíteni a rendszerünkben
az adott alkalmazást.
Egy distinfo
nevű
állomány. Ebben található
információ a port
lefordításához szükséges
állományok
letöltéséről, valamint a
letöltött állományok
ellenőrzéséhez szükséges (az
md5(1) és sha256(1) programokkal
számolt) ellenőrzőösszegek.
Egy files
alkönyvtár.
Itt találhatjuk meg azokat a
javításokat, amelyek
alkalmazásával le tudjuk fordítani a
programot FreeBSD-n is. Ezek a javítások
többnyire bizonyos állományok
módosításaira vonatkozó
apró állományok
formájában jelennek meg.
Természetüknél fogva szöveges
formátumúak, és általában
olyanok szerepelnek bennük, hogy
„Töröld a 10. sort” vagy
„Változtasd meg a 26. sort erre: ...”.
Ezeket a javításokat eredetileg patcheknek
(foltoknak) nevezik, vagy másképp diffeknek
(eltéréseknek) is, mivel a diff(1)
program segítségével hozzák
ezeket létre.
Ez a könyvtár tartalmazhat további állományokat is portok elkészítéséhez.
Egy pkg-descr
nevű
állomány. Ez a program részletesebb,
gyakran többsoros bemutatása.
Egy pkg-plist
nevű
állomány. Itt találjuk meg a port
által telepítendő összes
állományt. Ez egyben közli a
portrendszerrel is, hogy az eltávolítás
során mely állományokat kell majd
törölnie.
Egyes portokban szerepelhetnek még egyéb
állományok is, mint például a
pkg-message
. Ezeket az
állományokat a portrendszer különleges
helyzetek kezelésére tartogatja. Ha még
többet kívánunk megtudni ezekről az
állományokról, vagy magukról a
portokról általánosságban, lapozzuk
fel a FreeBSD porterek kézikönyvét.
A port ugyan tartalmazza a forráskód lefordításához szükséges utasításokat, de konkrétan a forráskódot nem. Ezt egy CD-ről vagy az internetről tudjuk megszerezni. A forráskód általában a szerzője által kedvelt formában jelenik meg: ez gyakran egy gzip-pel tömörített tar állomány, de lehet tömörítve mással is, vagy éppen lehet tömörítetlen. A program forráskódját, legyen akármilyen formában is, nevezik „distfile”-nak (terjesztési állománynak). A FreeBSD portok telepítésének két módszerét tárjuk fel a következőkben.
A portok telepítéséhez
root
felhasználóként
kell bejelentkeznünk.
Mielőtt telepítenénk bármelyik
portot is, ajánlott frissíteni a
Portgyűjteményünket és
ellenőriznünk az adott portot a http://vuxml.freebsd.org
címen
található biztonsági
adatbázisban.
Az újonnan telepítendő
alkalmazások biztonsági
sebezhetőségeinek ellenőrzését
automatikussá is tehetjük a
portaudit
használatával. Ez a segédeszköz is
a Portgyűjteményben található
(ports-mgmt/portaudit).
Érdemes minden port telepítése előtt
letöltenünk a legfrissebb sebezhetőségi
adatbázist a portaudit -F
parancs
kiadásával. Mellesleg az adatbázis
rendszeres frissítése és ez a
biztonsági felülvizsgálat a
naponként elvégzendő biztonsági
ellenőrzések közt is megjelenik.
Ezekről részletesebben a portaudit(1)
és periodic(8) man oldalakon olvashatunk.
A Portgyűjtemény feltételezi, hogy
működő
internet-hozzáféréssel rendelkezünk.
Amennyiben ez nem így lenne, a terjesztési
állományokat, forráskódokat
saját magunknak kell bemásolnunk a
/usr/ports/distfiles
könyvtárba.
A kezdéshez lépjünk be a telepítendő port könyvtárába:
#
cd /usr/ports/sysutils/lsof
Miután beléptünk az
lsof
könyvtárába,
láthatjuk a port vázát. A
következő lépés a
fordítás, avagy a port
„buildelése”
(elkészítése). Ezt egy szimpla
make
parancs kiadásával
kezdeményezhetjük. Miután megtettük,
valami ilyesmit kell tapasztalnunk:
#
make
>> lsof_4.57D.freebsd.tar.gz doesn't seem to exist in /usr/ports/distfiles/. >> Attempting to fetch from ftp://lsof.itap.purdue.edu/pub/tools/unix/lsof/. ===> Extracting for lsof-4.57 ... [ide jön a kitömörítés kimenete] ... >> Checksum OK for lsof_4.57D.freebsd.tar.gz. ===> Patching for lsof-4.57 ===> Applying FreeBSD patches for lsof-4.57 ===> Configuring for lsof-4.57 ... [ide jön a configure szkript kimenete] ... ===> Building for lsof-4.57 ... [ide jön a fordítás kimenete] ...#
A fordítás befejeztével visszakapjunk a
parancssort. A soron következő lépés a
port telepítése lesz. Ehhez mindössze
egyetlen szóval kell kiegészítenünk a
make
parancs meghívását:
ez a szó pedig az install
(telepít) lesz.
#
make install
===> Installing for lsof-4.57 ... [a telepítés kimenete kimarad] ... ===> Generating temporary packing list ===> Compressing manual pages for lsof-4.57 ===> Registering installation for lsof-4.57 ===> SECURITY NOTE: This port has installed the following binaries which execute with increased privileges.#
Miután ismét visszakaptuk a parancssort,
már futtatni is tudjuk a frissen telepített
alkalmazásunkat. Mivel az lsof
programnak tovább jogosultságokra is
szüksége van, egy erről szóló
biztonsági figyelmeztetést is láthatunk. A
portok létrehozása és
telepítése során érdemes
figyelnünk az ehhez hasonló
figyelmeztetésekre.
A telepítés befejeztével nem árt törölnünk a fordításhoz felhasznált alkönyvtárat (work) is. Ezzel nemcsak a drága lemezterületet spóroljuk meg, hanem megelőzzük a port későbbi frissítése során felmerülő esetleges problémákat is.
#
make clean
===> Cleaning for lsof-4.57#
Az eljárásból két
lépést meg is tudunk takarítani, ha
egyszerűen csak a make install
clean
parancsot adjuk ki az előbb
három lépésben tagolt
make
, make
install
és
make clean
parancsok helyett.
Bizonyos parancsértelmezők a
PATH
környezeti változóban
felsorolt könyvtárakban található
parancsokat gyorsítótárban
tárolják, ezzel felgyorsítva a
hozzájuk tartozó végrehajtható
állományok keresését. Ha
történetesen ilyen parancsértelmezőt
használnánk, az új portok
telepítése után
szükségünk lehet a rehash
parancs kiadására, mivel enélkül nem
tudjuk elérni a frissen telepített parancsokat.
Ezt a parancsot például a
tcsh
és a hozzá
hasonló parancsértelmezőkben
találhatjuk meg, az sh
és
rokonainál pedig a hash -r
ennek a
megfelelője. A pontos információkat
erről a témáról a
parancsértelmezőnk
dokumentációjában lelhetjük
meg.
Némely külső DVD termék, mint
például a FreeBSD Malltól
megrendelhető FreeBSD Toolkit, tartalmazhatnak
terjesztési állományokat. Ezek
remekül használhatóak a
Portgyűjteménnyel. Ehhez csatlakoztatnunk kell a
DVD-t a /cdrom
könyvtárba.
Ettől eltérő csatlakozási pontok
használata esetén ne felejtsük el
átállítani a CD_MOUNTPTS
változót sem a make
számára. Ekkor a fordításhoz
szükséges állományokat úgy
fogja kezelni a rendszer, mintha a merevlemezünkön
lennének.
Vigyázzunk arra, hogy néhány portot nem lehet CD-n terjeszteni. Ez részben azért lehet, mert a szükséges állományok letöltéséhez, illetve újbóli terjesztéséhez ki kell tölteni valamilyen regisztrációs nyomtatványt, vagy pedig egyéb okok miatt. Tehát ha olyan portot akarunk telepíteni, ami nincs rajta a CD-n, mindenképpen rendelkeznünk kell internetkapcsolattal.
A portrendszer a fetch(1) segédprogramot
használja az állományok
letöltésére, amely figyelembevesz
különféle környezeti
változókat, ilyenek többek közt az
FTP_PASSIVE_MODE
, FTP_PROXY
és az FTP_PASSWORD
. Ha tűzfal
mögött vagyunk, szükségünk lehet ezek
némelyikének helyes
beállítására, vagy FTP/HTTP proxyt
kell használnunk. A fetch(3) man oldala tartalmazza
ezen változók teljes
listáját.
A make fetch
azon felhasználók számára
nyújt segítséget, akik nem csatlakoznak
minden esetben a hálózatra. Egyszerűen csak
futtassuk le a könyvtárszerkezet
legtetejéről (/usr/ports
) ezt a
parancsot és a szükséges
állományok letöltődnek nekünk. A
parancs működik az alsóbb szinteken is,
például a /usr/ports/net
könyvtárban. Azonban legyünk tekintettel arra,
hogy ha egy port függ más portoktól vagy
függvénykönyvtáraktól, ez a
parancs nem fogja letölteni a
hozzájuk tartozó állományokat.
Ilyenkor a fetch
helyett
használjuk a fetch-recursive
targetet.
Ha a make
parancsot egy felsőbb
szinten futtatjuk, akkor ezzel létre tudjuk hozni az
összes vagy csak kategóriánként az
összes portot, hasonlóan az előbb
említett make
fetch
módszerhez.
Ez azonban veszélyes, mivel egyes portok
kizárják mások használatát.
Emellett előfordulhat az is, hogy bizonyos portok
ugyanazon a néven telepítenek több,
tartalmukban különböző
állományt.
Nagyon ritkán adódhat, hogy a
felhasználónak nem a
MASTER_SITES
által mutatott
helyekről kell beszereznie a szükséges
állományokat (innen töltődnek ugyanis
le). A MASTER_SITES
beállítást az alábbi paranccsal
bírálhatjuk felül:
#
cd /usr/ports/könyvtár
#
make MASTER_SITE_OVERRIDE= \ ftp://ftp.FreeBSD.org/pub/FreeBSD/ports/distfiles/ fetch
Ebben a példában a
MASTER_SITES
értékét a
ftp.FreeBSD.org/pub/FreeBSD/ports/distfiles/
címre változtattuk meg.
A portok némelyike lehetővé teszi (esetleg meg is követeli), hogy engedélyezzük vagy letiltsuk a készülő program bizonyos elemeit hatékonysági, biztonsági vagy egyéb testreszabási irányelvek mentén. Ilyen többek közt a www/mozilla, a security/gpgme és a mail/sylpheed-claws. Ha elérhetőek ilyen beállítási lehetőségek, arról a rendszer egy üzenetben tájékoztat minket.
Néha hasznos (vagy kötelező) lehet
eltérő munka- és
célkönyvtárak alkalmazása. A
WRKDIRPREFIX
és a
PREFIX
változókkal ezek
alapértelmezéseit tudjuk megváltoztatni.
Például a
#
make WRKDIRPREFIX=/usr/home/example/ports install
parancs a portot a
/usr/home/example/ports
könyvtárban fogja lefordítani és az
eredményét a /usr/local
könyvtárba telepíti. A
#
make PREFIX=/usr/home/example/local install
parancs hatására a port a
/usr/ports
könyvtárban
készül el és a
/usr/home/example/local
könyvtárba települ.
Természetesen a
#
make WRKDIRPREFIX=../ports PREFIX=../local install
parancs ötvözi az előbbi kettőt (amelyet most túlságosan is hosszú lenne kiírni, de vélhetően sejthető belőle az alapötlet).
Lehetőség van ezen változókat a saját környezetünkben is beállítani. Ha erre lenne szükségünk, nézzünk utána az ezzel kapcsolatos teendőnek a parancsértelmezőnk man oldalán.
Bizonyos portok az (X Window System
részeként megjelenő)
imake
segédprogramra
támaszkodnak, ahol viszont nem működik a
PREFIX
átállítása és
mindenképpen a /usr/X11R6
könyvtárba akar telepíteni. Ehhez
hasonlóan egyes Perl portok figyelmen kívül
hagyják a PREFIX
változót és közvetlenül a Perl
fájába kerülnek. Az ilyen portok
esetén nagyon nehéz vagy szinte lehetetlen
betartatni a PREFIX
használatát.
Egyes portok lefordítása előtt
megjelenik egy ncurses alapú menü, ahol ki tudunk
választani bizonyos fordítási
beállításokat. Gyakran előfordul,
hogy a port lefordítása után a
felhasználók szeretnék újra
előhozni ezt a menüt és megadni vagy kivenni
bizonyos beállításokat. Erre több
mód is kínálkozik. Egyik ilyen
lehetőség az, ha belépünk a port
könyvtárába és kiadjuk a
make config
parancsot, amivel lényegében ismét
előcsaljuk a beállításokat
összefoglaló menüt. Másik ilyen
lehetőség a make
showconfig
alkalmazása, amivel a porthoz tartozó
összes beállítást tudjuk egyszerre
megjeleníteni. Ezek mellett még
használható a make
rmconfig
parancs is, amivel
törölni tudjuk az összes eddigi
beállítást és így
újrakezdhetjük a port
konfigurációját. Ezek és a
többi ilyen opció a ports(7) man oldalon
kerül bővebb kifejtésre.
Most már tudjuk, miként lehet portokat
telepíteni, azonban valószínűleg
még az is érdekelhet minket, hogy miként
kell ezeket eltávolítani abban az esetben, ha
például később meggondolnánk
magunkat velük kapcsolatban. A korábban
telepített példaportot fogjuk
eltávolítani (a figyelmetlenek
kedvéért megemlítjük, hogy ez az
lsof
volt). A portok
eltávolítása teljesen egybevág a
csomagokéval (erről a csomagokról szóló
részben beszéltünk), mivel ekkor is
használhatjuk a pkg_delete(1) parancsot:
#
pkg_delete lsof-4.57
Először is a pkg_version(1) parancs felhasználásával listázzuk ki azokat a portokat, amik felett már eljárt az idő és a Portgyűjteményben található belőlük újabb verzió:
#
pkg_version -v
Miután frissítettük a
Portgyűjteményünket, de még
mielőtt megpróbálnánk
akármelyik portot is frissíteni, érdemes
egy pillantást vetnünk a
/usr/ports/UPDATING
állományra. Itt megtalálhatóak
azok a problémák és a hozzájuk
tartozó lépések, amelyekkel a
felhasználóknak a portok
frissítése során szembe kell
nézniük, beleértve az
állományformátumok, a
konfigurációs állományok
helyének megváltozását vagy
egyéb olyan módosításokat, amik a
korábbi verziókkal
összeférhetetlenséget
szülhetnek.
Amennyiben az UPDATING
állomány tartalma ellentmondana az itt
olvasottakkal, mindig az UPDATING
állományban leírtak az
irányadóak.
A portupgrade nevű
segédprogramot a portok egyszerűbb
frissítésére találták ki,
és a ports-mgmt/portupgrade portban
található meg. A make
install clean
paranccsal
bármelyik más porthoz hasonlóan
telepíthetjük:
#
cd /usr/ports/ports-mgmt/portupgrade
#
make install clean
A pkgdb -F
paranccsal
fésültessük át a telepített
portok listáját, és javítsuk az
általa jelentett ellentmondásokat.
Érdemes rendszeresen elvégezni ezt,
lehetőleg minden frissítés
előtt.
Miután kiadtuk a portupgrade -a
parancsot, a portupgrade
nekilát frissíteni az összes elavult portot
a rendszerünkben. Ha minden egyes
frissítést külön meg szeretnénk
erősíteni, használjuk a -i
kapcsolót is.
#
portupgrade -ai
Ha nem akarjuk az összes portot frissíteni,
csupán egy bizonyos alkalmazásét,
használjuk a portupgrade
pkgname
paraméterezést. A -R
kapcsoló megadásával a
portupgrade először
frissíti az adott alkalmazás
függőségeit.
#
portupgrade -R firefox
Ha a művelet során csomagokat
kívánunk használni portok helyett, adjuk
meg a -P
kapcsolót. Ennek
révén a portupgrade
megkeresi a csomagokat a PKG_PATH
környezeti változóban felsorolt
könyvtárakban vagy ha itt nem találja,
letölti ezeket egy távoli szerverről.
Amennyiben a csomagokat sem helyben, sem pedig a távoli
szerveren nem találja, a
portupgrade helyettük portokat
fog használni. Ilyenkor a portok
használatát a -PP
kapcsoló beállításával
lehet elkerülni:
#
portupgrade -PP gnome2
Csak a terjesztési állományok (vagy a
-P
esetén csomagok)
letöltéséhez használjuk a
-F
kapcsolót. Mindezekről
részletesebben a portupgrade(1) man oldalon
olvashatunk.
A Portmanager egy másik hasznos segédprogram a portok könnyű frissítéséhez. A ports-mgmt/portmanager porton keresztül érhető el:
#
cd /usr/ports/ports-mgmt/portmanager
#
make install clean
Használatával az összes telepített port egyetlen paranccsal frissíthető:
#
portmanager -u
Ha a Portmanager minden egyes
lépését külön meg
kívánjuk erősíteni, akkor a
-ui
kapcsolókat se felejtsük el
megadni. A Portmanager emellett
új portok telepítésére is
használható. Eltérően a
make install clean
parancsban
megszokottaktól, a kiválasztott port összes
függőségét még a
fordítás és a telepítés
előtt fogja frissíteni.
#
portmanager x11/gnome2
Ha bármilyen gondot tapasztalnánk a kiválasztott port függőségeit illetően, a Portmanagert felkérhetjük az összes függőség helyes sorrendben történő újrafordítására. Amikor befejezte, a problémás portot is újra létrehozza.
#
portmanager graphics/gimp -f
Bővebb információkért lásd portmanager(1).
A Portmaster szintén a
portok frissítésére alkalmas
segédprogram. A Portmaster
esetében a hangsúly az
„alaprendszerben” is megtalálható
eszközök használatán van (tehát
nem függ semmilyen más porttól) és a
/var/db/pkg/
könyvtárban található
információk alapján dönti el, hogy
milyen portokat kell frissítenie. A ports-mgmt/portmaster portból
érhető el:
#
cd /usr/ports/ports-mgmt/portmaster
#
make install clean
A Portmaster a portokat az alábbi négy kategória valamelyikébe sorolja be:
Gyökér (root) portok (nem függenek semmitől, semmi sem függ tőlük)
Törzs (trunk) portok (nem függenek semmitől, de mások függenek tőlük)
Ág (branch) portok (vannak függőségeik és mások is függenek tőlük)
Levél (leaf) portok (vannak függőségeik, de semmi sem függ tőlük)
A következő paranccsal le tudjuk kérni az
összes telepített portot és az
-L
kapcsolóval
frissítéseket keresni hozzájuk:
#
portmaster -L
===>>> Root ports (No dependencies, not depended on) ===>>> ispell-3.2.06_18 ===>>> screen-4.0.3 ===>>> New version available: screen-4.0.3_1 ===>>> tcpflow-0.21_1 ===>>> 7 root ports ... ===>>> Branch ports (Have dependencies, are depended on) ===>>> apache-2.2.3 ===>>> New version available: apache-2.2.8 ... ===>>> Leaf ports (Have dependencies, not depended on) ===>>> automake-1.9.6_2 ===>>> bash-3.1.17 ===>>> New version available: bash-3.2.33 ... ===>>> 32 leaf ports ===>>> 137 total installed ports ===>>> 83 have new versions available
Az összes telepített port egyetlen egyszerű paranccsal frissíthető:
#
portmaster -a
A Portmaster
alapértelmezés szerint minden egyes
törlendő korábbi portról
biztonsági másolatot készít.
Amikor az új változat telepítése
sikeresen lezajlott, akkor a
Portmaster ezt a másolatot
megsemmisíti. A -b
paraméterrel azonban megkérhetjük, hogy
ne törölje le a biztonsági mentést.
Az -i
megadásával a
Portmaster interaktív
módban indul el, és minden port
frissítése előtt a
felhasználó
megerősítését fogja
kérni.
Amennyiben valamilyen hiba lép fel a
frissítés folyamán, az
-f
opció megadásával
kérhetjük az összes port
frissítését és
újrafordítását is:
#
portmaster -af
A Portmaster használatával új portokat is fel tudunk telepíteni a rendszerre úgy, hogy azok függőségeit is igyekszik frissíteni a lefordításuk előtt:
#
portmaster shells/bash
A további részleteket a portmaster(8) man oldalon találjuk.
A Portgyűjtemény idővel egyre több
helyet fog elfoglalni a merevlemezünkön.
Miután sikeresen létrehoztunk és
telepítettünk egy szoftvert a
hozzá tartozó portból, érdemes mindig
eltakarítanunk magunk után a work
könyvtárban menet
közben keletkezett átmeneti
állományokat a make
clean
parancs
használatával. Az egész
Portgyűjteményt egyetlen mozdulattal ezzel a
paranccsal tudjuk végigsepregetni:
#
portsclean -C
Az idő előrehaladtával a distfiles
könyvtárban
is rengeteg régi forrás tud felhalmazódni.
Ezeket eltávolíthatjuk kézzel, vagy az
alábbi parancs segítségével
törölhetjük az összes olyan
terjesztési állományt, amelyekre már
egyetlen port sem hivatkozik:
#
portsclean -D
Vagy törölhetjük az összes olyan terjesztési állományt, amelyre egyetlen pillanatnyilag feltelepített port sem hivatkozik a rendszerünkben:
#
portsclean -DD
A portsclean
segédprogram a
portupgrade programcsomag
része.
Ne felejtsük el eltávolítani azokat a portokat, amikre már nincs szükségünk a továbbiakban. Ebben a feladatban egy jól használható segédeszköz lehet a segítségünkre, a ports-mgmt/pkg_cutleaves port.
Ha kérdése van a FreeBSD-vel kapcsolatban, a
következő címre írhat (angolul):
<questions@FreeBSD.org>.
Ha ezzel a dokumentummal kapcsolatban van kérdése, kérjük erre a címre írjon:
<gabor@FreeBSD.org>.