9.1. | Hogyan adjunk lemezeket a FreeBSD rendszerünkhöz? |
Ezzel kapcsolatban olvassuk el a lemezek hozzáadásáról szóló részt a FreeBSD kézikönyvben. | |
9.2. | Hogyan lehet átteni a rendszert egy nagyobb lemezre? |
Ezt legegyszerűbben úgy tudjuk megcsinálni, ha újratelepítjük az operációs rendszert az új lemezre és külön áttesszük a felhasználói adatokat. Ez különösen ajánlott abban az esetben, ha már több kiadás óta követjük a -STABLE változatot, vagy ha korábban már frissítettük a kiadásunkat. A boot0cfg(8) segítségével fel tudjuk rakni a booteasyt mind a két lemezre és így egészen addig váltogatni tudjuk a kettőt, amíg teljesen át nem álltunk. Ugorjuk át a következő bekezdést, és olvassuk el, hogy rakjuk át az adatokat. Úgy is dönthetünk, hogy nem telepítjük újra a rendszert. Ekkor vagy a sysinstall(8), vagy pedig a fdisk(8) és a disklabel(8) használatával osszuk fel és címkézzük meg az új lemezt. Érdemes még a boot0cfg(8) segítségével felraknunk a booteasyt mind a két lemezre, így miután átmásoltuk a régi rendszerünket az új lemezre, ennek megtartásával ki tudjuk próbálni az új rendszert. Most, miután sikeresen beállítottuk
az új lemezt, készen állunk az adatok
átmásolására. Sajnos nem lehet
csak úgy vakon átmásolni ezeket egyik
lemezről a másikra. Ilyenkor ugyanis bizonyos
dolgok (például a A rendszerindító
állományrendszer
átmozgatásához egyedül a
dump(8) és restore(8)
segédprogramokra lesz szükségünk.
Esetleg a tar(1) parancs is használható,
de nem minden esetben. A dump(8) és
restore(8) páros akkor is remekül
használható, ha egy partíció
tartalmát egy üres partícióra
akarjuk átvinni. A következő
lépések szükségesek ahhoz, hogy a
Például, ha a
További munkát igényel, ha a
Egy könyvtárat, például
A felhasználói adatok esetén a cpio(1), pax(1), tar(1) és dump(8) eszközöket ajánljuk. Az írás pillanatában még úgy tudjuk, hogy nem tartják meg az állományjelzőkkel kapcsolatos információkat, ezért csak óvatosan használjuk ezeket! | |
9.3. | A „Veszélyesen dedikált” („Dangerously Dedicated”) lemezek veszélyesek a felhasználóra? |
A telepítés során két különböző módon tudjuk partícionálni a lemezeinket. Alapértelmezés szerint a rendszer igyekszik kompatbilis maradni a gépünkön található többi operációs rendszerrel. Ilyenkor normális partíciós táblabeli bejegyzéseket készít (amelyeket FreeBSD alatt „slice”-oknak hívnak), és egy ilyen slice-ba teszi az összes saját partícióját. Emellé még telepíteni tudjuk az operációs rendszerek választásának lehetőségét is a rendszer indításakor. A másik lehetőség választása esetén azonban a FreeBSD teljesen kisajátítja a lemezt és nem is próbál meg kompatibilis maradni a többi operációs rendszerrel. Miért is nevezzük ezt „veszélyesnek”? A lemez ebben az esetben nem tartalmaz semmi olyat, amelyet a hétköznapi programok partíciós táblaként tudnának beazonosítani. Attól függően, hogy mennyire illedelmes, egy ilyen program panaszkodni fog, amikor megpróbálja értelmezni a lemez tartalmát, de rosszabb esetben anélkül felülírja a rendszerbetöltőt, hogy bármit is jelzett volna. Ráadásul a „veszélyesen dedikált módon” kiosztott lemezek még bizonyos BIOS-okat is képesek megzavarni, többek közt az Award (például amelyek a HP NetServer, Micronics és hasonló rendszerekben találhatóak) vagy Symbios/NCR (népszerű 53C8xx SCSI-vezérlők) típusúak esetén találkozhatunk ezzel a problémával. Ez a lista persze nem teljes, más gyártók termékeivel is gondok akadhatnak. Ennek a hibának jellemző tünete a read error hibaüzenet, amely arra utal, hogy a FreeBSD betöltője nem találja saját magát a lemezen, vagy éppen az egész rendszer megáll a rendszer indítása közben. Akkor mégis mi értelme van ennek? Csak néhány kilobyte-tot spórolunk vele, miközben komoly gondokat okozhat egy frissen telepített rendszer esetében. A „veszélyesen dedikált mód” eredetileg az új FreeBSD telepítőket veszélyeztető egyik komoly hibát szeretné kiküszöbölni: a merevlemezek BIOS és lemez önmaga által ismert geometriai beállításainak egyeztetése. A „lemezgeometria” fogalma tulajdonképpen már egy elavult fogalom, de a PC-k BIOS-a legbelül még mind a mai napig így kommunikál a lemezekkel. Amikor a FreeBSD telepítőjével slice-okat hozunk létre, olyan módon kell rögzítenünk a lemezre ezek pozícióját, hogy a BIOS képes legyen megtalálni. Ha ez nem sikerül, akkor nem tudjuk elindítani a rendszert. A „veszélyesen dedikált” mód ezt a problémát az egyszerűsítésén keresztül próbálja megoldani, és néha sikerül is neki. Ezt azonban csak akkor javasoljuk, ha semmi más nem működik, hiszen az esetek túlnyomó részében más megoldás is létezik. Hogy tudjuk tehát akkor elkerülni a
„veszélyesen dedikált” mód
használatát a telepítés
során? Jegyezzük fel, hogy mik a BIOS szerint a
merevlemezünk geometriai
beállításai. Ezt a
rendszerindítás közben a
rendszermagtól is megkérdezhetjük
úgy, hogy a A lemez partícionálásakor ellenőrizzük, hogy az FDISK képernyőjén megjelenő geometriai beállítások megfelelőek (tehát egyeznek a BIOS által ismert értékekkel). Ha eltérést tapasztalunk, akkor a G billentyű lenyomásával tudjuk átjavítani. Erre leginkább akkor lesz szükségünk, ha a lemez teljesen üres, vagy ha a lemezt egy másik rendszerből hoztuk át. Ez egyébként csak azoknál a lemezeknél okoz gondot, amelyekről a rendszert akarjuk indítani, a FreeBSD a többi lemezzel már remekül elboldogul. Miután sikerült egyeztetnünk a BIOS és a FreeBSD geometriai beállításait, szinte biztos, hogy nem kell már emiatt aggódnunk, így a „veszélyesen dedikált” módra sincs szükségünk. Ha viszont mégis egy read error hibaüzenetet kapnánk a rendszer indítása közben, akkor tegyünk egy próbát. Semmit sem veszíthetünk. Ha a „veszélyesen dedikált” mód használatáról szeretnénk visszatérni a megszokottra, akkor két lehetőségünk van. Először is teljesen le kell nulláznunk az MBR-t, így biztosra vehetjük, hogy az ezután következő telepítések során egy teljesen üres lemezt látunk. Ezt például így lehet megtenni:
A másik módszer egy hivatalosan nem dokumentált DOS-os „lehetőség” használata:
Ezzel egy új Master Boot Recordot tudunk telepíteni, ami ezzel együtt felülírja a BSD rendszertöltőjét is. | |
9.4. | Milyen partíciókon lehet Soft Updatest használni? A Soft Updates állítólag nem működik rendesen a gyökérpartíció esetén. |
A rövid válasz: A Soft Updates bármelyik partíción minden további nélkül használható. A hosszabb válasz: Korábban voltak bizonyos kétségek afelől, hogy a Soft Updates jól működik a rendszerindító partíciókon is. Ez alapvetően a Soft Updates két jellemzőjére vezethető vissza. Először is, a Soft Updatest alkalmazó partíciók esetén előfordulhat, hogy a rendszerösszeomlás során elveszik valamennyi adat (maga a partíció nem lesz hibás, csupán némi adat tűnik el), illetve a Soft Updates ideiglenesen kifogyhat a tárhelyből. A Soft Updates használata során a rendszermag legfeljebb harminc másodperc múlva írja ki fizikailag a változtatásokat a lemezre. Tehát amikor egy nagyobb állományt törlünk, akkor ez az állomány egészen addig a lemezen marad, amíg a rendszermag ténylegesen el nem végzi ezt a törlést. Ezzel viszont nagyon egyszerűen létrehozható egy „ütközés” (race condition) az állományrendszeren. Tegyük fel, hogy letörlünk egy nagyobb állományt és utána közvetlenül létrehozunk egy másik nagyobb állományt. Mivel az első állomány ilyenkor még nem törlődik le valójában a lemezről, ezért a második számára már nem lesz elegendő helyünk. A rendszer ekkor egy hibaüzenetben fog figyelmeztetni minket, miközben pontosan az imént töröltünk le egy óriási állományt! Ha néhány másodperccel később újra megpróbáljuk létrehozni ezt az állományt, akkor már minden a megfelelő módon fog zajlani. Ezt régebben sok FreeBSD felhasználó nem tudta mire vélni. Ha a rendszerünk olyankor omlik össze, amikor a rendszermag már elkezdte egy nagyobb mennyiségű adat kiírását a lemezre, de még nem fejeződött be, akkor könnyen előfordulhat, hogy ez az adat elveszik vagy meghibásodik. Ennek kockázata nagyon kicsi, és általában kezelhető, viszont az IDE-meghajtókban található írási gyorsítótár használata jelentősen növeli ezt. Ezért a Soft Updates alkalmazása során nem javasoljuk ennek használatát. Ezek a problémák az összes Soft Updates partíciót veszélyeztetik. Mennyiben vonatkoznak viszont ezek a gyökérpartícióra? A gyökérpartíción nagyon
ritkán változnak fontos
információk. A
A gyökérpartíció
hagyományosan az egyik legkisebb
partíció. Ha viszont az ideiglenes
állományok tárolására
szánt | |
9.5. | Mi történt a ccd(4) eszközzel? |
A hibajelenség:
Ez általában olyankor
történik, amikor olyan | |
9.6. | Miért nem lehet a ccd(4) eszköz lemezcímkéjét szerkeszteni? |
A hibajelenség:
Ezt általában azért kapjuk, mert a ccd(4) által visszaadott lemezcímke valójában „nem létezik” a lemezen. Ezen úgy tudunk segíteni, ha explicit módon visszaírjuk, valahogy így:
| |
9.7. | Lehet más operációs rendszerek állományrendszerét is csatlakoztatni FreeBSD alatt? |
A FreeBSD több más állományrendszert is ismer.
A FreeBSD hálózati állományrendszereket is támogat, többek közt az NFS-t (lásd mount_nfs(8)), a NetWare-t (lásd mount_nwfs(8)), és Microsoft-féle SMB állományrendszereket (lásd mount_smbfs(8)). Más egyéb FUSE-alapú állományrendszer (sysutils/fusefs-kmod) támogatását is megtalálhatjuk a portok között. | |
9.8. | Hogyan lehet másodlagos (logikai) DOS partíciókat csatlakoztatni? |
A logikai DOS partíciók az elsődleges
partíciók után
találhatóak. Például, ha van
egy „E” betűjelű logikai
partíciónk a második
SCSI-meghajtónkon, akkor lennie kell egy
„ötödik slice-nak” a
| |
9.9. | Használható titkosított állományrendszer FreeBSD alatt? |
Igen. Erre a célra a gbde(8) és a geli(8) is tökéletesen alkalmas. A részleteket lásd a FreeBSD kézikönyv A lemezpartíciók titkosítása című fejezetében. | |
9.10. | A Windows NT® rendszertöltőjével is el lehet indítani a FreeBSD-t? |
Ehhez tulajdonképpen csak annyit kell
csinálnunk, hogy átmásoljuk a FreeBSD
rendszerindító
partíciójának az első
szektorát egy állományba a
DOS/Windows NT® partíción belül. Legyen
ez például a
[boot loader] timeout=30 default=multi(0)disk(0)rdisk(0)partition(1)\WINDOWS [operating systems] multi(0)disk(0)rdisk(0)partition(1)\WINDOWS="Windows NT" C:\BOOTSECT.BSD="FreeBSD" C:\="DOS" Ha a FreeBSD ugyanazon a lemezen található,
ahonnan a Windows NT® is indul, akkor egyszerűen csak
másoljuk át a A Figyelem:Ne másoljunk át csak
úgy egyszerűen a
Amikor a FreeBSD boot managere lefut, az utoljára
indított operációs rendszert a
partíciós táblában
aktívként jelöli meg (ezzel
lényegében megjegyzi), majd ezután
beírja magát az MBR-be. Emiatt, hogy ha csak
egyszerűen átmásoljuk a
| |
9.11. | A LILO-ból hogyan lehet FreeBSD-t és Linuxot is indítani? |
Ha a FreeBSD és a Linux® is ugyanazon a lemezen helyezkedik el, akkor nincs más teendőnk, mint követni a LILO telepítési útmutatójában a nem-Linux® típusú operációs rendszerek indítására vonatkozó utasításokat. Ezek röviden összefoglalva a következők: Indítsuk el a Linuxot és vegyük fel a
következő sort az
other=/dev/hda2 table=/dev/hda label=FreeBSD (A fentiekben feltételeztük, hogy a FreeBSD-t
tartalmazó slice a Linux® számára
Ha a FreeBSD egy másik lemezen
található, akkor a
other=/dev/dab4 table=/dev/dab loader=/boot/chain.b label=FreeBSD Bizonyos helyzetekben előfordulhat, hogy a FreeBSD rendszertöltőjének át kell adnunk a meghajtó BIOS szerinti sorszámát, mert csak így tudjuk rendesen elindítani a második lemezről. Például, ha a FreeBSD szerint a SCSI-lemezünk a BIOS-ban az 1-es lemez, akkor ezt kell megadnunk a FreeBSD rendszertöltőjének: Boot: A boot(8) beállítható úgy, hogy a rendszer indításakor automatikusan mindig ezt a beállítást használja. A FreeBSD és Linux® együttes használatáról további részleteket a Linux®+FreeBSD mini-HOWTO című írásból tudhatunk meg. | |
9.12. | Hogyan lehet a GRUB használatával FreeBSD-t és Linuxot is indítani? |
A FreeBSD-t nagyon könnyű elindítani a
GRUB segítségével. Ehhez csupán
annyit kell tennünk, hogy felvesszük a
következő sorokat a GRUB
konfigurációs állományába
( title FreeBSD 6.1
root Itt a | |
9.13. | Hogyan lehet a BootEasy használatával elindítani a FreeBSD-t és a Linuxot? |
A LILO-t ne a Master Boot Recordba, hanem a linuxos partíciónk elejére telepítsük. Ezután a BootEasyből már el tudjuk indítani a LILO-t. Abban az esetben is ezt javasoljuk, ha Windows® és Linux® is van a gépünkön, mivel így szintén egyszerűbb lesz elindítani a Linuxot, ha netalán valamikor újra kellene telepíteni a Windows®-t (ami viszont egy „irigy” operációs rendszer, mert nem tűr meg semmilyen más operációs rendszert maga mellett a Master Boot Recordban). | |
9.14. | A rendszerindításkor látható
|
Ez az szabványos boot managerrel csak úgy
lehet megoldani, ha újratelepítjük. A
portok között viszont a | |
9.15. | Cserélhető lemezes meghajtókat hogyan lehet használni? |
Legyen az akár egy Zip®, EZ drive meghajtó (esetleg egy floppy, ha így akarjuk használni), vagy éppen egy új merevlemez, miután már telepítettük és felismerte a rendszert, illetve behelyeztük a lemezt, kártyát vagy akármit, minden esetben szinte ugyanaz a teendő. (Ez a válasz leginkább Mark Mayo ZIP GYIK című írásán alapszik.) Ha tehát egy ZIP meghajtóról vagy floppylemezről beszélünk, amelyen egy DOS-os állományrendszer található, akkor azt parancssorból így érhetjük el, ha floppy:
vagy így, ha egy gyári beállításokkal rendelkező ZIP-lemez:
A többi lemez esetén a fdisk(8) vagy a sysinstall(8) segítségével nézzük meg, hogy milyen partíciók és hogyan találhatóak meg rajtuk. A következő példákban egy
Hacsak nem floppyval van dolgunk, illetve nem tervezzük másoknak is odaadni a cserélhető médiumot, akkor érdemes inkább BSD típusú állományrendszert telepíteni rá. Így támogatottak lesznek a hosszú állománynevek, és legalább egy kétszer gyorsabb és egy sokkal megbízhatóbb megoldást kapunk. Ehhez először is le kell szednünk a DOS-szintű partíciókat és állományrendszereket. Erre a célra egyaránt megfelel a fdisk(8) vagy a sysinstall(8), illetve kisebb lemezek esetén valószínűleg nem is lesz szükségünk több operációs rendszer támogatására, így aztán közvetlenül is törülhetjük ezeket:
A disklabel(8) vagy a sysinstall(8) használatával ezután létre tudunk hozni BSD típusú partíciókat. Valószínűleg erre lesz szükségünk, ha lapozóállományt is tenni akarunk a lemezre, noha ennek nem sok értelme van például egy ZIP-meghajtó esetén. Végezetül hozzunk létre egy új állományrendszert. Itt most ez egész ZIP-lemezen egyetlen partíció lesz:
Csatlakoztassuk:
Emellett még hasznos lehet felvenni hozzá
egy sort az /dev/da2c /zip ffs rw,noauto 0 0 | |
9.16. | Miért ad a rendszer Incorrect super block hibát CD-k csatlakoztatásánál? |
Fel kell világosítanunk a mount(8) parancsot a csatlakoztatandó eszköz típusáról. Erről a kézikönyv lézeres tárolóeszközökről szóló részében olvashatunk, innen is különösen a Adat CD-k használata című szakaszt ajánljuk. | |
9.17. | Miért ad a rendszer Device not configured hibaüzenetet CD-k csatlakoztatásakor? |
Ez általában arra utal, hogy nincs CD a meghajtóban, vagy a meghajtó nem érhető el a buszon. Ezzel kapcsolatban a kézikönyv Adat CD-k használata című szakaszát javasoljuk elolvasásra. | |
9.18. | Miért jelenik meg az összes nemzeti karakter helyén „?”, amikor FreeBSD alatt csatlakoztatunk egy CD-t? |
A CD-n valószínűleg a „Joliet” kiterjesztés használatával tárolják az állományok és könyvtárak adatait. Erre vonatkozóan a kézikönyvben a Lézeres tárolóeszközök (CD-k) létrehozása és használata című rész elolvasását javasoljuk, különös tekintettel az Adat CD-k használata című szakaszra. | |
9.19. | A FreeBSD alatt készített CD-ket nem lehet más operációs rendszerekkel olvasni. Miért nem? |
Ez minden bizonnyal abból fakad, hogy nem egy ISO 9660 állományrendszert vettük fel rá, hanem közvetlenül maguk az állományokat. Olvassuk el a kézikönyvben a Lézeres tárolóeszközök (CD-k) létrehozása és használata című fejezetet, de különösen a Nyers adat CD-k írása című részt. | |
9.20. | Hogyan lehet lementeni egy adat CD tartalmát a merevlemezre? |
Erről a kézikönyvben találunk hasznos információkat, azon belül is az Adat CD-k másolása című szakaszban. A CD-kkel végezhető további műveletekről a kézikönyv Lézeres tárolóeszközök (CD-k) létrehozása és használata című részében találhatunk részletes útmutatásokat. | |
9.21. | Miért nem lehet audio CD-ket csatlakoztatni a
|
Ha zenei CD-ket próbálunk meg
csatlakoztatni, akkor például egy
cd9660: /dev/acd0c: Invalid argument
hibát fogunk kapni a rendszertől. Ez
azért történik, mert a
| |
9.22. | Hogyan lehet többmenetes (multisession) CD-ket
csatlakoztatni a |
A mount(8) alapértelmezés szerint az
CD-n található utolsó adatsávot
(menetet, vagy sessiont) próbálja meg olvasni.
Ha viszont egy korábbi menetet szeretnénk vele
betöltetni, akkor erre használjuk a
| |
9.23. | Hogyan képesek az egyszerű felhasználók floppykat, CD-ket és más egyéb cserélhető lemezes eszközöket használni? |
A normál felhasználók számára engedélyezni tudjuk az eszközök csatlakoztatását. Íme:
Most már mindegyik felhasználó
képes csatlakoztatni a
A
Az eszközök leválasztása is hasonlóan egyszerű:
A Megjegyzés:A példákban használt eszközneveket természetesen a konfigurációnknak megfelelően meg kell változtatnunk. | |
9.24. | A |
A válaszhoz meg kell értenünk a
Amikor egy program használ egy olyan
állományt, amelyet eközben
letörlünk, egészen addig létezni
fog, amíg a program be nem fejezi a
használatát. Ettől függetlenül
viszont az állomány azonnal eltűnik a
könyvtárból. Ezt nagyon könnyen ki
is tudjuk próbálni egy olyan programmal, mint
például a Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a Soft Updates használata esetén akár 30 másodpercet is várnunk kell, hogy a változtatásaink láthatóvá váljanak! Ez a helyzet nagyon gyakori webszerverek esetén.
Sokan úgy állítanak be a FreeBSD
rendszerükön webszervert, hogy elfelejtik
beállítani hozzá a naplók
archiválását és
váltását. Ilyenkor a
hozzáférések naplózása
gyorsan meg tudja tölteni a | |
9.25. | Hogyan lehet növelni a lapozóterületet? |
A kézikönyv Beállítás és finomhangolás című fejezetében található egyik szakaszban olvashatunk erről. | |
9.26. | A FreeBSD miért látja kisebbnek a lemezeket mint amekkorának a gyártó mondja ezeket? |
A merevlemezek gyártói általában a gigabyte-okat egy milliárd byte-ként számolják, miközben a FreeBSD pedig 1 073 741 824 byte-nak. Ez remekül megmagyarázza, hogy a FreeBSD rendszerüzenetei között egy elméletileg 80 GB méretű lemez miért 76 319 MB-osnak jelenik meg. Emellett érdemes még tisztában lennünk azzal is, hogy a FreeBSD (alapértelmezés szerint) fenntartja a lemezterület 8 százalékát. | |
9.27. | Hogyan lehet egy partíció 100 százaléknál is jobban megtelt? |
Az UFS partíciók egy részét
(amely alapértelmezés szerint a teljes
kapacitás 8 százaléka) az
operációs rendszer fenntartja a saját
és a A részleteket a tunefs(8) man oldalon
belül a |
Ha kérdése van a FreeBSD-vel kapcsolatban, a
következő címre írhat (angolul):
<questions@FreeBSD.org>.
Ha ezzel a dokumentummal kapcsolatban van kérdése, kérjük erre a címre írjon:
<gabor@FreeBSD.org>.