Az X11-hez tartozó alap betűtípusok nem
mondhatóak kifejezetten ideálisnak
például egy átlagos asztali
kiadványszerkesztő alkalmazás
számára. A nagyobb méretű
bemutatókon a betűi szögletesen és
idétlenül néznek ki, a
Netscape®ben megjelenő kisebb
betűk pedig szinte teljességgel olvashatatlanok.
Viszont manapság már rengeteg szabad, nagyon
jó minőségű és könnyen
használható Type1 (PostScript®)
betűtípus érhető el az X11-hez.
Például az URW
betűtípus-gyűjtemény (x11-fonts/urwfonts
) a
szabványos Type1 betűtípusok (Times Roman®, Helvetica®, Palatino® és még sok
más) jó minőségű
változatait tartalmazza. A Freefonts nevű
gyűjtemény (x11-fonts/freefonts
) is tartalmaz sok
más betűtípust, de a legtöbbjüket
inkább csak a Gimpben
és a hozzá hasonló grafikai
alkalmazásokban tudjuk használni, illetve
nincsenek is még kellő mértékben
befejezve a hétköznapi munkákhoz. Ezeken
felül az X11 minimális ügyeskedéssel
beállítható a TrueType®
betűtípusok használatára is.
Erről részleteket a X(7) man oldalon, illetve a
TrueType®
betűtípusokról szóló
szakaszban olvashatunk.
A Portgyűjteményből az imént említett Type1 betűtípusokat az alábbi parancsok segítségével telepíthetjük:
#
cd /usr/ports/x11-fonts/urwfonts
#
make install clean
Ugyanígy járjunk el a freefont és a
többi gyűjtemény esetén is. Az X
szerver akkor fogja észlelni ezeket a
betűtípusokat, ha hozzáadjuk a
következő sort a konfigurációs
állományához
(/etc/X11/xorg.conf
):
Vagy megtehetjük mindezt az X futtatása során is:
%
xset fp+ /usr/local/lib/X11/fonts/URW
%
xset fp rehash
Ez utóbbi beállítás viszont el
fog veszni az X leállításával,
hacsak nem vesszük hozzá az
indítószkriptjéhez (ez az
~/.xinitrc
a startx
használata esetén, illetve az
~/.xsession
, amikor egy
XDM-szerű grafikus
bejelentkezést használunk). Ezek mellett
használhatjuk a
/usr/local/etc/fonts/local.conf
állományt is: erről az élsimítással
foglalkozó szakaszban szólunk
részletesebben.
Az Xorg beépített
támogatást tartalmaz a TrueType®
betűtípusok rendereléséhez.
Két különböző modul
valósítja meg ezt a feladatot. Ebben
példában a freetype nevű modult
használjuk, mivel sokkal jobban illeszkedik a többi
betűrenderelőhöz. A freetype modul
használatához mindössze az
/etc/X11/xorg.conf
állomány
"Module"
szakaszába kell
beírnunk a következő sort:
Most pedig hozzunk létre egy könyvtárat a
TrueType® betűtípusok számára (ez
legyen például a
/usr/local/lib/X11/fonts/TrueType
), majd
másoljuk az összes TrueType®
betűtípusunkat ide. Vigyázzunk rá,
hogy Macintosh®-ról TrueType® betűtípusok
közvetlenül nem hozhatóak át, az X11
számára UNIX®/MS-DOS®/Windows®
formátumban kell lenniük. Miután
sikerült átmásolnunk az
állományokat ebbe a könyvtárba,
használjuk a ttmkfdir
parancsot a fonts.dir
állomány létrehozására,
aminek révén az X betűrenderelője tudni
fogja, hogy új állományokat
telepítettünk. A ttmkfdir
x11-fonts/ttmkfdir
néven elérhető a FreeBSD
Portgyűjteményéből.
#
cd /usr/local/lib/X11/fonts/TrueType
#
ttmkfdir -o fonts.dir
Ezután adjuk hozzá a TrueType® könyvtárat a betűtípusok könyvtáraihoz. Itt is a Type1 betűtípusoknál leírtak szerint kell eljárnunk, vagyis használjunk a
%
xset fp+ /usr/local/lib/X11/fonts/TrueType
%
xset fp rehash
parancsot, vagy adjunk hozzá a
xorg.conf
állományhoz egy
további FontPath
sort.
Ezzel végeztünk is. Innentől kezdve a Netscape®, Gimp, a StarOffice™ és mindegyik X alkalmazás fel fogja ismerni a frissen telepített TrueType® betűtípusokat. A nagyon kicsi betűk (egy honlap megtekintése során, nagyfelbontásban) és a nagyon nagy betűk (a StarOffice™ használatakor) most már sokkal jobban fognak mutatni.
Az X11
által használt, a
/usr/local/lib/X11/fonts/
és a
~/.fonts/
könyvtárakban
található összes betűtípus
élsimítása automatikusan
elérhető az Xft-re felkészített
alkalmazások számára. A mostanság
megjelenő legtöbb alkalmazás, mint
például a KDE,
GNOME és
Firefox, ismeri az Xft-t.
A betűtípusok
élsimításának be- és
kikapcsolásához, valamint
élsimítási jellemzőinek
beállításához hozzuk létre
(vagy ha már létezne, módosítsuk) a
/usr/local/etc/fonts/local.conf
állományt. Az Xft betűrendszer számos
kifinomult lehetősége hangolható ezzel az
állománnyal, amelyekből ebben a szakaszban
csupán rövidke ízelítőt fogunk
adni. A pontosabb részletekről a fonts-conf(5)
man oldalon tájékozódhatunk.
Az állománynak XML formátumúnak
kell lennie. Különösen ügyeljünk a
kis- és nagybetűkre, illetve
győződjünk meg mindig róla, hogy
lezártuk-e az összes taget. Az
állomány a szokásos XML-fejléccel
kezdődik, amelyet egy DOCTYPE definíció
követ, majd a <fontconfig>
tag:
Ahogy azt már korábban is
említettük, a
/usr/local/lib/X11/fonts
és a
~/.fonts/
könyvtárakban
található összes betűtípus
élsimítása elérhető az Xft-re
felkészített alkalmazások
számára. Amennyiben ezeken túl még
további könyvtárakat is fel
kívánunk venni, írjuk bele a
/usr/local/etc/fonts/local.conf
állományba, nagyjából ilyen
alakban:
Az új betűtípusok, de legfőképpen az új betűtípusokat tartalmazó könyvtárak hozzáadása után a betűkkel kapcsolatos gyorsítótárak frissítéséhez mindenképpen javasolt lefuttatni az alábbi parancsot:
#
fc-cache -f
Az élsimítás hatására a betűk kontúrjai egy kissé elmosódnak, aminek köszönhetően a nagyon kis méretű szövegek sokkal olvashatóbbá válnak és eltűnnek a nagy méretű betűkről a „lépcsők”, azonban a normál méretű betűknél megfájdulhat tőle a szemünk. A 14 pontnál kisebb méretű betűk esetén az alábbi sorok hozzáadásával tudjuk kikapcsolni az élsimítást:
Bizonyos egyenszélességű (monospaced) betűtípusok élsimítása esetén a betűk távolsága nem megfelelő. Ez leginkább a KDE használata esetén merül fel. Ezt a problémát úgy is orvosolhatjuk, ha az ilyen betűtípusok térközét kézzel 100-ra állítjuk. Ehhez írjuk be a következő sorokat:
(ezzel lefedjük összes rögzített
méretű (fixed) betűtípust
"mono"
-ként), majd vegyük
hozzá ezt is:
Egyes betűtípusoknál, mint
például a Helveticánál, gondok
akadhatnak az élsimítással. Ez
általában egy függőlegesen
kettévágottnak látszó betű
képében jelenik meg. De ami a legrosszabb, hogy
emiatt némely alkalmazás képes
összeomlani. Ennek elkerülésére
tegyük hozzá még az alábbi sorokat a
local.conf
állományhoz:
Miután befejeztük a
local.conf
szerkesztését,
ellenőrizzük, hogy szerepel-e az
állomány végén a
</fontconfig>
tag. Ha ugyanis nem
zárjuk le rendesen, akkor a változtatásaink
érvénytelenné válnak.
Végezetül a felhasználók is
megadhatják a saját
beállításaikat a saját
.fonts.conf
állományuk
segítségével. Ehhez nem kell mást
tenni, mindössze létrehozni egy
~/.fonts.conf
XML-állományt.
Még egy utolsó ötlet: LCD
képernyők esetén szükségünk
lehet az ún. „sub-pixel sampling”
(részképpont mintavételezési)
technikára. Ezzel lényegében a
(vízszintesen elválasztott) vörös,
zöld és kék összetevőket
külön-külön kezeljük a
horizontális felbontás
javítására. Bámulatos
eredményeket lehet elérni a
segítségével! A
bekapcsolásához a következő sorokat kell
beszúrnunk valahova a local.conf
állományba:
A megjelenítő fajtájától
függően lehet, hogy az rgb
értéket bgr
-re,
vrgb
-re vagy vbgr
-re
kell cserélnünk. Próbálgassuk
és kiderül, hogy melyikkel működik
jobban.
Ha kérdése van a FreeBSD-vel kapcsolatban, a
következő címre írhat (angolul):
<questions@FreeBSD.org>.
Ha ezzel a dokumentummal kapcsolatban van kérdése, kérjük erre a címre írjon:
<gabor@FreeBSD.org>.