11.1. | Mi az X Window System? |
Az X Window System (vagy gyakran csak
Számos implementációja is elérhető több különböző architektúrára és operációs rendszerre. A protokoll szerver oldali funkcióit megvalósító programokat hivatalosan "X szervereknek" nevezik. | |
11.2. | FreeBSD alatt milyen X implementációk használhatóak? |
Kezdetben a FreeBSD alapértelmezett X implementációja az XFree86TM volt, amelyet a The XFree86 Project, Inc. tartott karban. Ez a változat volt használatban alapértelmezés szerint egészen a FreeBSD 4.10 és 5.2 verziójáig. Habár eközben az Xorg maga is karbantartotta a saját változatát, kizárólag csak referencia célokat használt és az évek során teljesen leromlott az állapota. 2004 elején azonban az XFree86
néhány korábbi fejlesztője elhagyta
a projektjüket, mivel nem értettek egyet
bizonyos kérdésekben, például a
forráskód ütemét, a
jövőbeni irányokat és egyéb
személyes konfliktusokat illetően, és
helyette közvetlenül az Xorg
kódját kezdték el fejleszteni. Ekkor
az Xorg hozzáigazította forrásait az
utolsó XFree86TM kiadás forrásaihoz
(XFree86 4.3.99.903), majd
megváltoztatta a licencelését.
és beolvasztott több, korábban
külön karbantartott változtatást,
aminek eredményeképpen végül
megszületett az X11R6.7.0.
Egy különálló, de velük
együttműködő projekt, a freedesktop.org
(vagy röviden csak 2004 júliusától kezdődően a FreeBSD-CURRENT változatban az XFree86TM helyett az Xorg lett az alapértelmezett X implementáció. A FreeBSD-ben azóta is alapból az Xorg X11 implementációja található meg. A témával kapcsolatban a kézikönyv X11-ről szóló fejezetében kaphatunk részletesebb felvilágosítást. | |
11.3. | Mégis miért vált szét a két X projekt? |
Ezt a kérdést ez a GYIK nem tudja megválaszolni. Ezzel kapcsolatban viszont érdemes elolvasnunk a különböző levelezési listák archívumait szerte az interneten. Keressünk rá a válaszra a kedvenc keresőnkben, de ezzel a kérdéssel ne a FreeBSD levelezési listáit zavarjuk. Az is elképzelhető, hogy ennek a valós okait csak néhányan ismerik egész teljesen. | |
11.4. | A FreeBSD miért az Xorg változatát választotta alapértelmezettnek? |
Az Xorg fejlesztői azt ígérték, hogy gyorsabban fognak újabb verziókat kiadni, amelyek sokkal több újítást is fognak tartalmazni. Nos, amennyiben tényleg állják a szavukat, azzal mindenki jól jár. Emellett az ő változatuk továbbra is a hagyományos X licenc alatt érhető el, miközben az XFree86TM licence ettől némileg eltér. | |
11.5. | Hogyan lehet használni az X-et? |
Amennyiben már egy meglévő rendszerre szeretnénk telepíteni az X-et, úgy érdemes a x11/xorg metaportot választanunk, amely magától feltelepíti az összes szükséges komponenst, vagy egyszerűen telepítsük az Xorg alkalmazást csomagból:
Emellett az Xorg a sysinstall(8) használatával is telepíthető: válasszuk a (Beállítások), (Terjesztések), végül a (Az X.Org terjesztés) menüpontokat. Az Xorg sikeres telepítése után kövessük a kézikönyv X11 beállításával foglalkozó szakaszában leírtakat. | |
11.6. | Az X indításakor egy KDENABIO
failed (Operation not permitted) hiba
keletkezik, közvetlenül a
|
A rendszerünkön
valószínűleg túlságosan
magas a biztonsági szint
( A kérdés tehát az, hogy mit kellene
ezzel csinálni. Alapvetően két
lehetőségünk van: vagy
visszaállítjuk a biztonsági szintet
nullára (ezt általában az
A K: 11.12 szolgál arról bővebb információval, hogy miként tudjuk használni az xdm(1) programot a rendszer indítása során. | |
11.7. | Miért nem működik X alatt az egér? |
Ha a syscons(4) (vagyis az alapértelmezett
konzol) meghajtót használjuk, akkor be tudjuk
úgy állítani a FreeBSD-t, hogy minden
virtuális képernyőn látható
legyen az egérkurzor. A syscons(4) egy
Ezt követően nyissuk meg az
Section "InputDevice" Option "Protocol" "SysMouse" Option "Device" "/dev/sysmouse" ..... Az Xorg 7.4 változatától
kezdődően az Option "AutoAddDevices" "false" Néhányan inkább a
link sysmouse mouse A link maga közvetlenül a devfs(5)
újraindításával keletkezik. Ehhez
(
| |
11.8. | X alatt lehet használni görgős egeret? |
Igen. Jelezni kell az X-nek, hogy ötgombos egerünk
van. Ezt úgy tudjuk megcsinálni, ha az
11.1. példa - Egy példa Xorg konfigurációs
állomány "InputDevice" szakasza
görgős egerekhez Section "InputDevice" Identifier "Mouse1" Driver "mouse" Option "Protocol" "auto" Option "Device" "/dev/sysmouse" Option "Buttons" "5" Option "ZAxisMapping" "4 5" EndSection 11.2. példa - Egy egyszerű példa ".emacs"
állomány görgős egerek
(opcionális) használatához ;; görgős egér (global-set-key [mouse-4] 'scroll-down) (global-set-key [mouse-5] 'scroll-up) | |
11.9. | Hogyan lehet távoli X szervereket elérni? |
Biztonsági okokból a szerver alapértelmezés szerint nem engedélyezi, hogy egy távoli gépről ablakot lehessen nyitni rajta. Ha szükségünk lenne erre a
lehetőségre, akkor nem kell mást
tennünk, mint az X-et a
| |
11.10. | Mi az a virtuális konzol és hogyan lehet belőle többet létrehozni? |
A virtuális konzolok röviden szólva arra alkalmasak, hogy egyetlen gépen is több párhuzamos munkamenetben tudjunk dolgozni, hálózat vagy X beállítása nélkül. Amikor a rendszer elindul, a rendszerüzenetek után általában egy bejelentkező képernyő jelenik meg. Ekkor az első virtuális konzolon keresztül tudjuk megadni a felhasználói nevünket és jelszavunkat, majd nekilátni a munkának (vagy éppen a játszadozásnak). Később aztán előfordulhat, hogy egy másik munkamenetet is szeretnénk elindítani, például előkeresni az éppen használt program dokumentációját vagy elolvasni a leveleinket, amíg FTP-n keresztül letöltünk egy állományt. Ehhez nem kell mást csinálnunk, csak le kell nyomni az Alt+F2 (tartsuk lenyomva az Alt billentyűt miközben megnyomjuk az F2 billentyűt) billentyűkombinációt és máris egy másik virtuális konzolon találjuk magunkat! Ha innen vissza szeretnénk térni az előző munkamenetbe, akkor nyomjuk le az Alt+F1 billentyűkombinációt. A frissen telepített FreeBSD rendszerekben alapértelmezés szerint nyolc virtuális konzol engedélyezett. Az Alt+F1, Alt+F2, Alt+F3, stb. lenyomásával tudunk váltogatni köztük. Ha ennél többet szeretnénk egyszerre
használni, akkor nyissuk meg az
# Írjuk át az eredeti ttyv8 bejegyzést az /etc/ttys # állományban és engedélyezzük. ttyv8 "/usr/libexec/getty Pc" cons25 on secure ttyv9 "/usr/libexec/getty Pc" cons25 on secure ttyva "/usr/libexec/getty Pc" cons25 on secure ttyvb "/usr/libexec/getty Pc" cons25 on secure Akármennyit használhatunk
belőlük. Ne felejtsük el azonban, hogy
minél több virtuális terminálunk
van, annál több erőforrásra lesz
hozzájuk szükségünk. Ezt
leginkább akkor érdemes megfontolni, ha
8 MB memóriánál kevesebbel
rendelkezünk. Emellett még érdemes a
Fontos:Ha X szervert is akarunk futtatni, akkor legalább egy virtuális konzolt szabadon (vagy kikapcsolva) kell hagynunk a számára. Így tehát, ha mind a tizenkét funkcióbillentyűre szeretnénk elindítani egy-egy virtuális konzolt, nos, akkor nincs szerencsénk - ha X szervert is akarunk használni a gépen, akkor legfeljebb csak tizenegyet használhatunk belőlük. Az egyes konzolokat legegyszerűbben úgy tudjuk letiltani, ha kikapcsoljuk ezeket. Például, ha az előbb említettek szerint tizenkét terminálunk van, és X-et akarunk futtatni, akkor a tizenkettedik terminál beállításait meg kell változtatnunk erről: ttyvb "/usr/libexec/getty Pc" cons25 on secure erre: ttyvb "/usr/libexec/getty Pc" cons25 off secure Amennyiben a billentyűzetünkön csak tíz funkcióbillentyű található, elengedő ennyi is: ttyv9 "/usr/libexec/getty Pc" cons25 off secure ttyva "/usr/libexec/getty Pc" cons25 off secure ttyvb "/usr/libexec/getty Pc" cons25 off secure (Ezeket a sorokat akár ki is törölhetjük.) Ezt követően a legegyszerűbben (és
egyben a legtisztábban) úgy tudjuk
aktiválni a virtuális konzolokat, ha
újraindítjuk a rendszerünket. Ha viszont
nem akarjuk ezt feltétlenül megtenni, akkor
állítsuk le az X szervert, majd
(
Fontos, hogy a parancs végrehajtás
előtt teljesen leállítsuk az X szervert,
amennyiben az fut. Ha nem tesszük meg, akkor
könnyen előfordulhat, hogy a
| |
11.11. | Hogyan lehet elérni a virtuális konzolokat X-ből? |
A virtuális konzolokra a
Ctrl+Alt+F Ahogy visszajutottunk a szöveges konzolra, az
Alt+F Ha innen az X szerverre akarunk visszaváltani,
akkor egyszerűen csak váltsunk arra a
virtuális konzolra, ahol az X fut. Ha az X-et a
paranccsorból indítottuk el
(például a | |
11.12. | Hogyan indítható el az XDM a rendszer indításakor? |
Alapvetően kétféle
megközelítés létezik az
xdm(1) elindításával kapcsolatban.
Az egyik megközelítés szerint az
A ttys(5) módszernek van egy olyan
előnye, hogy pontosan megadja, melyik virtuális
terminálon fog futni az X és a szerver
elindítását az init(8) programra
bízza. Az rc(8) használata esetén
viszont könnyű leállítani az
Ha az rc(8) állományból
töltöttük be, akkor az Amennyiben az :0 local /usr/local/bin/X vt4 A fenti példában az X szervert a
| |
11.13. | Az |
Ha az X-et a Ez a konzolok engedélyeinek alapértelmezett beállítási módjától függ. Egy többfelhasználós rendszer esetén nem feltétlenül van szükségünk arra, hogy bármelyik felhasználó kedvére írhasson a rendszerkonzolra. Az fbtab(5) állomány segítségével engedélyezni tudjuk azon felhasználók számára, akik a helyi gépen, virtuális konzolon keresztül jelentkeznek be. Dióhéjban az
/dev/ttyv0 0600 /dev/console Ennek köszönhetően bárki, aki az
| |
11.14. | Régebben egyszerű
felhasználóként is el lehetett
indítani az XFree86TM szervert. Most miért
kell |
Az X szerverek csak úgy képesek
közvetlenül elérni a
videokártyát, ha Értelemszerűen az a megoldás nem
fogadható el és nem is annyira
biztonságos, hogy az X szervert
Az Az | |
11.15. | Miért viselkednek furcsán a PS/2-es egerek X alatt? |
Valószínűleg az egér és az egérmeghajtó kiesett a szinkronból. Nagyon ritkán előfordul, hogy a meghajtó hibásan szinkronizációs hibát jelez, és ekkor a rendszermag a következő üzenetet küldi: psmintr: out of sync (xxxx != yyyy) Közben természetesen azt tapasztaljuk, hogy az egerünk nem működik rendesen. Ha ilyen történne velünk, akkor tiltsuk
le a meghajtó szinkronizáció
ellenőrzéséért felelős
rutinjait. Ezt úgy tudjuk megtenni, ha a
meghajtónak beállítjuk a
boot: Ezután a UserConfig parancssorában gépeljük be a következőt: UserConfig> | |
11.16. | Miért nem működnek a MouseSystems által gyártott PS/2-es egerek? |
Kaptunk néhány visszajelzést arra vonatkozóan, hogy a MouseSystems által gyártott PS/2-es egerek bizonyos típusai csak abban az esetben működnek rendesen, ha "nagy felbontású" módban használjuk ezeket. Minden más esetben az egér néha fel-felugrik a képernyő bal felső sarkába. Úgy tudjuk nagy felbontású
módban használni az egerünket, ha a PS/2-es
egérmeghajtónak a boot: Ahogy bejön a UserConfig parancssora, gépeljük be a következőt: UserConfig> Az előző részben olvashatunk egy másik hasonló egeres problémáról. | |
11.17. | Hogyan lehet megcserélni a gombokat az egéren? |
Futtassuk le a | |
11.18. | Hogyan lehet betöltőképet telepíteni és hol találhatóak ilyen képek? |
Erre a kérdésre részletes választ a FreeBSD kézikönyv Rendszerbetöltő képernyők című szakaszában kapunk. | |
11.19. | X alatt lehet használni a billentyűzeten található Windows billentyűket? |
Igen. Ehhez mindössze az xmodmap(1) használatával meg kell adni a hozzájuk tartozó funkciót. Feltéve, hogy mindegyik "Windows" billentyűzet szabványos, a következő billentyűkódok tartoznak ehhez a három plusz gombhoz:
Például így lehet beállítani a bal oldali Windows billentyűt vesszőre:
A változatatások valószínűleg csak akkor fognak életbelépni, ha újraindítjuk az ablakkezelőnket. Ha azt szeretnénk, hogy a
Windows billentyűkhöz rendelt
funkciók az X indításakor automatikusan
beállítódjanak, akkor tegyük az
xmodmap $HOME/.xmodmaprc Például ezeket a gombokat be lehet állítani az F13, F14 és F15 billentyűkre is. Ezekre aztán az alkalmazásokban vagy az ablakkezelőben további hasznos funkciókat tudunk beállítani. Ehhez a következőt kell megadnunk az
keycode 115 = F13 keycode 116 = F14 keycode 117 = F15 Ha például az x11-wm/fvwm2 ablakkezelőt használjuk, akkor az F13 gombra be tudjuk állítani a kurzor alatt álló ablak lekicsinyítésére (vagy visszanagyítására); az F14 billentyűvel az előtérbe tudjuk hozni a kurzor alatt levő ablakot, vagy ha már elöl van, akkor hátra tudjuk rakni; az F15 gomb előhozza a munkakörnyezet (alkalmazás) menüjét még olyankor is, amikor a kurzor nincs is az asztalon. Ez utóbbi abban az esetben lehet hasznos, amikor az asztal egyáltalán nem látható (és a billentyűn látható rajz pontosan is ezt mutatja). A következő beállítások
valósítják meg az imént
említett funkciókat az
Key F13 FTIWS A Iconify Key F14 FTIWS A RaiseLower Key F15 A A Menu Workplace Nop | |
11.20. | Hogyan lehet hardveres 3D gyorsítást használni az OpenGL(R)-hez? |
Az Xorg pillanatnyilag használt verziójától és a videokártyánktól függ, hogy tudunk-e 3D gyorsítást alkalmazni. Ha nVidia kártyánk van, akkor a portok közül telepíteni tudjuk a FreeBSD-hez készített bináris meghajtót:
Az nVidia honlapján részletes
leírást találhatunk arról, hogy
melyik kártyát melyik meghajtó ismeri.
Ez az információ a következő
címen érhető el: A Matrox G200/G400 esetén az x11-servers/mga_hal portot érdemes megnéznünk. ATI Rage 128 és Radeon kártyák számára a ati(4), r128(4) és radeon(4) man oldalakat ajánljuk. 3dfx Voodoo 3, 4, 5 és Banshee kártyák számára az x11-servers/driglide port áll rendelkezésre. |
Ha kérdése van a FreeBSD-vel kapcsolatban, a
következő címre írhat (angolul):
<questions@FreeBSD.org>.
Ha ezzel a dokumentummal kapcsolatban van kérdése, kérjük erre a címre írjon:
<gabor@FreeBSD.org>.