Ebben a szakaszban a FreeBSD-n futó X-hez elérhető különböző munkakörnyezetekről (desktop environment) lesz szó. Maga a "munkakörnyezet" elnevezés sok mindenre utalhat egy mezei ablakkezelőtől kezdve az asztali alkalmazások teljes garmadájáig, ahogy igaz ez a KDE vagy a GNOME esetében is.
A GNOME egy felhasználóbarát munkakörnyezet, aminek segítségével a felhasználók számára gyerekjáték a számítógép használata és beállítása. A GNOME-ban találhatunk egy panelt (az alkalmazások indítására és különféle állapotjelzők megjelenítéséhez), egy asztalt (ahova az alkalmazások és az adatok kerülnek), szabványos asztali eszközöket és alkalmazásokat, valamint számos konvenciót, aminek mentén az alkalmazások könnyen együtt tudnak működni és tartani egymással az összhangot. Más operációs rendszerek vagy környezetek ismerői otthon érezhetik magukat ebben a GNOME által nyújtott vizuális környezetben. A FreeBSD és a GNOME kapcsolatáról bővebb információkat a FreeBSD GNOME Projekt honlapján találhatunk. Ezen az oldalon a GNOME telepítéséről, beállításáról és karbantartásáról egy meglehetősen átfogó leírást olvashatunk.
A programot könnyen fel tudjuk telepíteni csomagból vagy a Portgyűjtemény segítségével:
A hálózatról a GNOME csomagját mindössze ennek a sornak a beírásával fel tudjuk telepíteni:
#
pkg_add -r gnome2
A portfa felhasználásával pedig a GNOME-ot így tudjuk forrásból telepíteni:
#
cd /usr/ports/x11/gnome2
#
make install clean
Miután a GNOME-ot sikerült feltelepítenünk, meg kell mondanunk az X szervernek, hogy az alapértelmezett ablakkezelő helyett a GNOME-ot indítsa el.
A GNOME-ot legkönnyebben a
GDM, vagyis a GNOME Display Manager
használatával indíthatjuk el. A
GDM a
GNOME részeként
települ (habár alapból nincs bekapcsolva),
és úgy tudjuk aktiválni, ha
/etc/rc.conf
állományba
beírjuk a gdm_enable="YES"
sort.
Újraindítás után a
GDM automatikusan elindul.
Ha a GDM mellett az összes
GNOME szolgáltatást
is el akarjuk indítani, vegyük fel a
gnome_enable="YES"
sort az
/etc/rc.conf
állományba.
A GNOME-ot parancssorból
is elindíthatjuk, ha hozzá megfelelően
beállítjuk az .xinitrc
nevű állományt. Ha már van egy
saját .xinitrc
állományunk, akkor nincs más
teendőnk, mint átírni az aktuális
ablakkezelőnket hívó sort a
/usr/local/bin/gnome-session sorra.
Ha nem csináltunk előtte semmilyen
különleges dolgot az említett
konfigurációs állománnyal, akkor
elegendő csak ennyit beírnunk:
%
echo "/usr/local/bin/gnome-session" > ~/.xinitrc
Ezt követően írjuk be a
startx
parancsot, és a
GNOME munkakörnyezete fog
elindulni.
Ha az XDM-hoz hasonló
régebbi bejelentkeztető képernyőt
használunk, ez a módszer nem fog
működni. Helyette hozzunk létre egy
.xsession
nevű futtatható
állományt, amely ezt a parancsot tartalmazza.
Ehhez nyissuk meg és cseréljük ki benne a
korábbi ablakkezelőnk
hívását a
/usr/local/bin/gnome-session
utasításra:
%
echo "#!/bin/sh" > ~/.xsession
%
echo "/usr/local/bin/gnome-session" >> ~/.xsession
%
chmod +x ~/.xsession
Megcsinálhatjuk azt is, hogy a bejelentkezéskor választható legyen az ablakkezelő. A KDE-ről bővebben című szakaszban látni fogjuk, hogyan tudjuk ezt a a KDE bejelentkeztető képernyője, a kdm esetén beállítani.
A KDE egy könnyen használható modern munkakörnyezet. Ízelítőül a KDE felhasználók számára felkínált lehetőségei közül:
Gyönyörű, korszerű munkafelület
Az asztal hálózaton keresztüli transzparens kezelése
A KDE asztal és alkalmazásainak használatában egy beépített súgórendszer segíti a kényelmes és összefüggő közlekedést
A KDE alkalmazásainak összehangolt kinézete és hangulata
Szabványosított menük és eszköztárak, billentyű-hozzárendelések, színsémák stb.
Honosítás: a KDE több, mint 40 nyelven elérhető
Központosított, összehangolt, párbeszédablak alapú asztalbeállítás
Számos hasznos KDE-alkalmazás
A KDE-hez egy Konqueror nevű böngésző is tartozik, mely a többi UNIX(R)-os böngésző komoly ellenfelének bizonyul. A KDE-ről többet a KDE honlapján olvashatunk. A KDE FreeBSD-re vonatkozó tudnivalóiról és a hozzá tartozó anyagokról a FreeBSD KDE csapat honlapján találhatunk információkat.
FreeBSD alatt a KDE két verziója érhető el: a harmadik változat már régóta használható, nagyon megbízható, amely mellett viszont a következő generációt képviselő negyedik változat is megtalálható a Portgyűjteményben. Akár egymás mellé is telepíthetőek.
Ahogy a GNOME és a többi más munkakörnyezet esetében is, maga a program könnyen telepíthető csomagból vagy a Portgyűjtemény segítségével is:
A KDE3 csomagját hálózaton keresztül így tudjuk telepíteni:
#
pkg_add -r kde
A KDE4 csomagját pedig hálózaton keresztül így tudjuk telepíteni:
#
pkg_add -r kde4
A pkg_add(1) magától letölti az alkalmazás legfrissebb verzióját.
Ha a KDE3 környezetet forrásból akarjuk telepíteni, használjuk a portfát:
#
cd /usr/ports/x11/kde3
#
make install clean
Ha viszont a KDE4 környezetet akarjuk inkább a portfa felhasználásával forrásból telepíteni, akkor ezeket a parancsokat adjuk ki:
#
cd /usr/ports/x11/kde4
#
make install clean
Miután a KDE-t sikeresen
telepítettük, tudatnunk kell az X szerverrel, hogy
az alapértelmezett ablakkezelő helyett ezt
indítsa el. Ezt az .xinitrc
állomány
módosításával érhetjük
el.
KDE3 esetén:
%
echo "exec startkde" > ~/.xinitrc
KDE4 esetén:
%
echo "exec /usr/local/kde4/bin/startkde" > ~/.xinitrc
Mostantól pedig mindig
KDE lesz az asztalunk, amikor az X
Window Systemet elindítjuk a startx
paranccsal.
Ha az XDM-et használjuk
bejelentkeztető képernyőként, a
beállítást némileg
máshogyan kell elvégeznünk. Ekkor az
iménti helyett az .xsession
állományt kell szerkesztenünk. A
kdm-re vonatkozó
utasítások a fejezet későbbi
részében találhatóak meg.
Most, miután telepítettük a KDE-t a rendszerünkre, a dolgok többsége felfedezhető a különféle súgók segítségével vagy egyszerűen a menükre történő kattintással. A Windows(R)-hoz vagy Mac(R)-hez szokott felhasználók itt most már egészen otthonosan érezhetik magukat.
A KDE-hez a legtöbb segítséget a saját internetes dokumentációjából nyerhetjük. A KDE a saját böngészőjét, a Konquerort tartalmazza, valamint tucatnyi ügyes alkalmazást és temérdek mennyiségű dokumentációt. A szakasz további részeiben ezért inkább olyan problémákkal foglalkozunk, amelyek megoldásai céltalan kóborlással már nem fedezhetőek fel olyan egyszerűen.
Egy többfelhasználós rendszer karbantartója minden bizonnyal szeretné üdvözölni rendszere felhasználóit egy grafikus bejelentkező képernyőn keresztül. A korábbiakban erre a célra az XDM-et javasoltuk. Azonban a KDE erre ajánl egy alternatívát, a kdm-et, amely jóval látványosabb és sokoldalúbb. Ez különösen abban merül ki, hogy a felhasználók (egy menün keresztül) ki tudják választani a bejelentkezés után használni kívánt munkakörnyezetet (legyen az KDE, GNOME vagy bármi más).
A kdm használatához a KDE aktuális verziójától függően különböző állományokat kell szerkesztenünk.
KDE3 esetén a
/etc/ttys
állományban
szereplő ttyv8
sort kell az
alábbiak szerint módosítanunk:
ttyv8 "/usr/local/bin/kdm -nodaemon" xterm on secure
KDE4 esetén a
következő sorokat kell felvennünk az
/etc/rc.conf
állományba:
local_startup="${local_startup} /usr/local/kde4/etc/rc.d" kdm4_enable="YES"
Az Xfce a GNOME által használt GTK+-ra épülő munkakörnyezet, amely azonban sokkal könnyedebb és azoknak készült, akik egy szimpla, hatékony, mindazonáltal könnyen használható és beállítható munkafelületre vágynak. Látvány szempontjából leginkább a kereskedelmi rendszereken megtalálható CDE-hez hasonlítható. Íme az Xfce néhány jellemzője:
Egyszerű, könnyen kezelhető munkaasztal
Tökéletesen konfigurálható egérrel, drag-and-droppal ("vonszolás") stb.
A menükkel, kisalkalmazásokkal és alkalmazásindítókkal tarkított főpanelje hasonló a CDE paneljéhez
Beépített ablak-, állomány- és hangkezelővel, GNOME kompatibilitási modullal és még sok minden mással rendelkezik
Használhatunk témákat (mivel GTK+-ra épül)
Gyors, könnyű és hatékony: ideális régebbi vagy lassabb, esetleg kevés memóriával rendelkező számítógépekhez
Az Xfce-ről részletesebben az Xfce honlapján olvashatunk.
Az Xfce-hez tartozik bináris csomag (legalábbis az leírás készítésének pillanatában). Ezt a következő módon tudjuk telepíteni:
#
pkg_add -r xfce4
Vagy a Portgyűjtemény használatával forrásból is felrakhatjuk:
#
cd /usr/ports/x11-wm/xfce4
#
make install clean
Ezután világosítsuk fel az X szervert, hogy a következő indulása során mi már az Xfce-t kívánjuk használni. Ehhez csak ennyit kell tennünk:
%
echo "/usr/local/bin/startxfce4" > ~/.xinitrc
Így az X következő
indításakor már az
Xfce lesz a
munkakörnyezetünk. Ahogy azt már
korábban is jeleztük, az
XDM használata során
a GNOMEban leírtak
szerint létre kell hoznunk az
.xsession
állományt,
azonban ezúttal a
/usr/local/bin/startxfce4
parancs
használatával. Vagy a kdm-ről
szóló szakaszban tárgyaltak mentén
beállíthatjuk úgy a bejelentkeztető
képernyőt, hogy a bejelentkezés előtt
válasszuk ki a munkakörnyezetet.
Ha kérdése van a FreeBSD-vel kapcsolatban, a
következő címre írhat (angolul):
<questions@FreeBSD.org>.
Ha ezzel a dokumentummal kapcsolatban van kérdése, kérjük erre a címre írjon:
<gabor@FreeBSD.org>.