A FreeBSD a FreeBSD Foundation bejegyzett védjegye.
A Linux Linus Torvalds bejegyzett védjegye.
A Microsoft, IntelliMouse, MS-DOS, Outlook, Windows, Windows Media és Windows NT a Microsoft Corporation bejegyzett veacute;djegyei, vagy védjegyei az Egyesült Államokban és/vagy más országokban.
A gyártók és terjesztők által használt megnevezések közül sok védjegy jogot követel. Ahol ilyen megnevezés tűnik fel ebben a dokumentumban, és a FreeBSD Projektnek tudomása volt a védjegyről, a megnevezést a „™” vagy a „®” szimbólum követi.
A FreeBSD néhány buktatótól eltekintve remekül működik a legtöbb laptopon. A következőkben nagyító alá vesszük azokat a problémákat, amelyek a FreeBSD laptopon történő futtatását akadályozhatják, az asztali számítógépektől eltérő hardverkövetelményekre vonatkozóan.
Fordította: Páli Gábor, utolsó ellenőrzés: 2010.11.28.
A FreeBSD-t gyakran az Internetes kiszolgálók operációs rendszerének vélik, ám éppen ugyanolyan jól alkalmazható egy asztali számítógépre is, és ha egy laptopon kívánjuk használni, továbbra is élvezhetjük a korábban megszokott előnyeit: rendszerezett felépítés, könnyű karbantarthatóság és frissíthetőség, a programok telepítéséhez kidolgozott port- és csomagkezelő rendszer, és így tovább. (Az egyéb előnyei, mint mondjuk a megbízhatóság, kiemelkedő hálózati teljesítmény, nagy terhelés alatti teljesítmény, természetesen nem feltétlenül szembetűnőek egy laptopon.) Azonban a laptopokra történő telepítése gyakran felvet olyan gondokat, amelyek az asztali számítógépek esetén nem jelennek meg, és ezért általában nem is kerülnek szóba (a laptopok ugyanis az asztali számítógépekénél jóval nagyobb mértékben Microsoft® Windows®-ra vannak tervezve). Ebben a leírásban szeretnénk megtárgyalni ezeket a problémákat. Néhányan ugyan már előzetesen feljegyezték a FreeBSD-vel kapcsolatos tapasztalataikat bizonyos modellek esetén olyan oldalakon, amelyek nem részei a FreeBSD hivatalos dokumentációjának. Emiatt könnyen előfordulhat, hogy úgy is találhatunk hasznos információkat a témában, ha egyszerűen rákeresünk valamelyik népszerű keresőben a laptopunk modelljére és a „FreeBSD” szóra. Ezen kívül létezik még egy külön FreeBSD-hez kialakított Internetes adatbázis, ahol a különféle laptopok hardveres problémáihoz találhatunk segítséget: ez A FreeBSD laptop kompabilitási lista.
Amennyiben szeretnénk felvenni a kapcsolatot más FreeBSD laptop felhasználókkal, érdeklődjünk a freebsd-mobile listán. Valamint megéri még ellátogatni erre a FreeBSD-s laptopokkal foglalkozó oldalra is.
Az Xorg legújabb változatai képesek együttműködni a napjainkban kapható laptopok videóvezérlőivel. Habár a hardveres gyorsítás nem feltétlenül támogatott, az általános SVGA módnak használhatónak kell lennie.
Keressük meg a laptopunk kézikönyvében,
hogy milyen videóvezérlő található
benne, majd vessük össze ezt az
Xorg dokumentációjával,
amiből kiderül, mennyire támogatja. Ha kiemelten nem
támogatná, használjuk az általános
eszközt (generic device, de ne hagyjuk
megtéveszteni magunkat semmi hasonlóval). Mellesleg
szerencsét próbálhatunk az
Xorg -configure
paranccsal is, amely
magától képes felderíteni
konfigurációnk nagy részét.
A legtöbb gondot egyébként a monitor
beállítása okozza. Az
Xorg-ra vonatkozó források
többnyire kizárólag csak
katódsugárcsöves megjelenítőkre
összepontosítanak, így egy
folyadékkristályos megjelenítő
esetén némileg trükkös lehet eltalálni a
megfelelő modeline
beállításokat. Elképzelhető
egyébként, hogy szerencsénk van, és
egyáltalán nem is kell megadni modeline-t, vagy
egyszerűen csak a megfelelő HorizSync
és VertRefresh
értéktartományokat kell behangolni. Ha azonban
ezek sem működnének, a legjobb, amit ilyenkor
tehetünk, hogy további forrásokat nézünk
át az Interneten a helyes beállítások
után keresve (ezek gyakorta Linux®-os oldalak, de ez a mi
esetünkben most nem számít, hiszen ugyanazt az
Xorg-ot használja mind a két
rendszer) és bemásoljuk a konfigurációs
állományba a mienkhez hasonló hardverre
talált modeline beállításokat.
A laptopok legtöbbjét a pozícionáló eszközeiken két gombbal szállítják, ami eléggé problémás tud lenni az X esetén (tekintettel arra, hogy a középső gombot bevett módon szövegek másolására használják), ennek feloldására be lehet állítani úgy az X-et, hogy a bal és jobb gomb egyszerre történő lenyomása helyettesítse a középső gombot. Ehhez adjuk meg a
Option "Emulate3Buttons"
sort az xorg.conf
állományban, az
InputDevice
szekcióban.
A laptopokba általában szerelnek belső (beépített, integrált) modemeket is. Sajnos, ez az esetek döntő részében valamilyen „winmodem”, ahol a tényleges funkciókat szoftveres úton valósítják meg és csak a Windows®-hoz fejlesztett meghajtók képesek ezeket elérhetővé tenni (ámbár néhány ilyen meghajtó már szárnyra kapott más operációs rendszerekhez is: például, ha Lucent LT chipsetes modemmel rendelkezünk, akkor előfordulhat, hogy támogatja a comms/ltmdm port). Ilyenkor kénytelenek vagyunk egy külső modemet vásárolni: erre az egyik legjobb megoldás egy PC-kártyás (PCMCIA) modem (ld. lentebb), de a soros vagy USB-s modemek esetlegesen olcsóbbnak bizonyulhatnak. Általánosságban elmondható, hogy a hagyományos modemek (a nem winmodemek) minden nehézség nélkül használhatóak.
A laptopokon általában találhatóak PCMCIA
(vagy más néven PC-kártya)
bővítőhelyek, ezek FreeBSD alatt eléggé
jól támogatottak. Ellenőrizzük le a
rendszerindulás során megjelenő üzenetek
között (a dmesg(8) segítségével),
hogy ezeket a rendszer megfelelően észlelte-e
(pccard0
, pccard1
stb.
neveken kell megjelenniük a bővítőhelyeknek,
valamint az így csatlakoztatott eszközöknek
pcic0
stb. néven).
A FreeBSD 4.X a 16 bites PCMCIA-kártyákat
támogatja, a FreeBSD 5.X pedig már ismeri a
16 és 32 bites („CardBus”) kártyákat
is. A jelenleg támogatott kártyák adatbázisa
fellelhető a /etc/defaults/pccard.conf
állományban. Vásárlás előtt az
itt szereplő kártyákban érdemes gondolkodni.
Az itt nem szereplő kártyák működhetnek
általános („generic”) eszközként:
a legtöbb (16 bites) modem ragyogóan
használható, feltéve, hogy nem winmodem (ezek
gyakran PC-kártya formájában is megjelennek,
legyünk óvatosak). Érdemes megemlíteni, hogy
ha a kártyánkat általános modemként
ismerte fel a rendszer, a pccard.conf
állományban alapértelmezés szerinti
található egy 10 másodperces
késleltetés (hogy elkerüljük a fagyást
egyes modemeken), ami sok esetben túlzott
óvatosságra vall, így ha nem érezzük
szükségét és van kedvünk
állítgatni, csökkentsük ezt az időt vagy
akár teljesen ki is kapcsolhatjuk.
Előfordulhat, hogy a pccard.conf
egyes
részei átírásra szorulnak.
Nézzük meg, hogy rendszerünkben melyik
megszakítások (IRQ) vannak már használatban
és töröljük őket. Tehát ha mondjuk
van egy hangkártyánk, amely az 5-ös IRQ-t
használja, vegyük ki a felsorolásból a
számát (máskülönben a rendszer
lefagyásába futhatunk bele egy kártya
behelyezése során). Ellenőrizzük
továbbá a szabad memória
bővítőhelyeket; ha a kártyánkat nem
ismerte még fel a rendszer, próbáljuk meg
átállítani egy másik megengedett
értékre (ezek megtalálhatóak a
pccardc(8) kézikönyvében).
Ha még nem futna, indítsuk el a pccardd(8)
daemont. (Ha minden indításkor szeretnénk
aktiválni, akkor tegyük bele az
/etc/rc.conf
állományba a
pccard_enable="YES"
sort.) Innentől kezdve minden behelyezett és kivett kártyát észlel a rendszerünk, amiről a naplóban értesítést is ad.
A FreeBSD 4.4 kiadása előtt komolyabb változások történtek a pccard forrásában (pl. a megszakítások ISA-n keresztüli közvetítése olyan számítógépek esetén, ahol a FreeBSD nem tudja használni a PCI BIOS-t). Ha ezzel kapcsolatosan felmerülne bármilyen probléma, érdemes frissíteni a rendszert.
Sajnálatos módon ezek a funkciók egyáltalán nem mondhatóak jól támogatottnak FreeBSD alatt. Ha szerencsénk van, akkor egyes funkciók jól működnek, mások pedig egyáltalán nem.
Hogy még bonyolultabb legyen a helyzet, két szabvány is létezik az energiagazdálkodásra: az APM és az ACPI, ahol az utóbbi bővebb és kiterjedtebb szabvány, mint az előbbi, de több problémát is felvet.
Egyes laptopok az APM-et és az ACPI-t is támogatják (adott mértékig), mások pedig csak az egyik szabványt ismerik. Emiatt mind a kettővel kísérletezni kell egy elfogadható energiagazdálkodási séma kialakításához.
Egyszerre nem lehet bekapcsolni az APM-et és az ACPI-t, még akkor sem, ha a laptop mind a kettőt támogatja.
Az APM (Advanced Power Management) BIOS támogatást ad a különféle energiagazdálkodási jellemzőkhöz, mint mondjuk a készenléti állapot, hibernálás, a processzor órajelének csökkentése stb., amelyek el is érhetőek FreeBSD 4.X és FreeBSD 5.X alatt.
Az APM támogatás bekapcsolásához
fordíthatunk energiagazdálkodásra
felkészített rendszermagot
(device apm0
FreeBSD 4.X esetén és
device apm
FreeBSD 5.X esetén) is, de
a FreeBSD 5.X vonal rendszermagjához már létezik
külön APM modul is, amelyet az indítás
során tudunk betöltetni úgy, hogy
/boot/loader.conf
állományhoz
hozzávesszük az apm_load="YES"
sort.
Ezen felül FreeBSD 5.X esetén még be kell
írni a hint.apm.0.disabled="0"
sort is a
/boot/device.hints
állományba.
Az APM-et minden indítással együtt
aktivizálhatjuk, ha megadjuk az
apm_enable="YES"
sort a
/etc/rc.conf
állományban. Ezen
kívül még hasznos lehet elindítani a
apmd(8) daemont is, méghozzá a
apmd_enable="YES"
sor
hozzávételével. Ez a daemon felügyeli a
BIOS-nak küldött különböző
APM-eseményeket, így készenléti
állapotba tudjuk helyezni a laptopunkat gombnyomásra,
vagy akár összecsukással is.
A APM-parancsok a apm(8) kézikönyvében
szerepelnek. Például, az apm -b
paranccsal le lehet kérdezni az akkumulátor
töltöttségét (vagy 255-öt ad vissza, ha
nem támogatott ez funkció), a apm -Z
energiatakarékos állapotba, ill. a
apm -z
(vagy a zzz
) parancs
készenléti állapotba helyezi a laptopot. A
számítógép kikapcsolásához
és áramtalanításához a
shutdown -p
parancsot kell használni.
Még egyszer megemlítjük, hogy a tárgyalt
funkciók közül nem mindegyik működik
megfelelően vagy akár egyáltalán
nem működik.
Esetenként tapasztalhatjuk, hogy a laptop
energiatakarékos vagy készenléti állapotba
helyezése ugyan működik konzolon, de X alatt
viszont nem (vagyis nem kapjuk vissza a képet). Ha
FreeBSD 5.X-et használunk, erre egy megoldás lehet,
ha beletesszük a
options SC_NO_SUSPEND_VTYSWITCH
sort a
rendszermagunk konfigurációs
állományába és újrafordítjuk
azt. Másik lehetőség, hogy átváltunk
egy virtuális konzolra (a
Ctrl+Alt+F1
lenyomásával, vagy ugyanígy egy másik
funkcióbillentyűvel), majd elindítjuk az
apm(8)-et. Ha apmd(8)-t használunk,
automatizálhatjuk is ezt a rendszert a vidcontrol(1)
segítségével. Ehhez nem kell mást
tennünk, csupán átírni a
/etc/apmd.conf
állományt az
alábbiak szerint:
apm_event SUSPENDREQ { exec "vidcontrol -s 1 < /dev/console"; exec "/etc/rc.suspend"; } apm_event USERSUSPENDREQ { exec "vidcontrol -s 1 < /dev/console"; exec "sync && sync && sync"; exec "sleep 1"; exec "apm -z"; } apm_event NORMRESUME, STANDBYRESUME { exec "/etc/rc.resume"; exec "vidcontrol -s 9 < /dev/console"; }
Az ACPI (Advanced Configuration and Power Management Interface) nem csak energiagazdálkodást tesz lehetővé, hanem hardver-felderítést is (ezzel szinte feleslegessé téve a PnP-t és a PCI BIOS-t). Az ACPI támogatása csak FreeBSD 5.X alatt érhető el, és alapértelmezés szerint aktív. Ilyenkor tehát nem kell semmit se csinálni, hogy működésre bírjuk. Az ACPI viselkedését az acpiconf(8)-al tudjuk vezérelni.
Sajnos azonban, a gyártók gyakorta hibás ACPI-implementációval szállítják a laptopokat, aminek következtében az ACPI bekapcsolása több gondot okoz, mint hasznot, egészen annyira, hogy akár a FreeBSD bizonyos gépeken képtelen elindulni aktív ACPI támogatással.
Ha az ACPI használata gondokat okoz, ajánlott érdeklődni a laptopunk gyártójánál, hogy vajon készült-e ACPI-vel kapcsolatos BIOS-frissítés az utóbbi időben. Mivel a FreeBSD ACPI implementációja is még gyerekcipőben jár, ezért érdemes még frissíteni a rendszerünket is, elképzelhető ugyanis, hogy a problémánkat azóta már megoldották.
Az ACPI kikapcsolásához egyszerűen ki kell
bővíteni a /boot/device.hints
állományt a hint.acpi.0.disabled="1"
sorral. Ha gondunk lenne egy ACPI-t használó gép
indításával, ideiglenesen ki tudjuk kapcsolni az
ACPI-t az indítás során aktiválható
paranccsoron keresztül is, az unset acpi_load
parancs kiadásával. A FreeBSD 5.1-RELEASE
kiadásától kezdve már egy
rendszerindító menüben is kiválaszthatjuk,
hogyan induljon a rendszer: itt az egyik menüpont az
ACPI kikapcsolása. Ekkor tehát az ACPI
kikapcsolásához válasszuk a
(2. A FreeBSD indítása ACPI támogatás
nélkül) pontot a menüben.
Az X ablakkezelő rendszer (Xorg) is tartalmaz energiagazdálkodást a megjelenítő eszközök számára (ajánlott ezzel kapcsolatosan megnézni a xset(1) man oldalt, rákeresve a „dpms” szóra). Valószínűleg ezt is hasznos lesz megismerni. Azonban vegyük figyelembe, hogy sokszor nem következetesen működik a laptopokon: előfordulhat, hogy kikapcsolja ugyan a megjelenítőt, de nem kapcsolja ki a háttérvilágítást.