Szerzői jog © 2008 Manolis Kiagias
A Linux világában manapság mindenki az új divatról, a háromdimenziós asztali effektekről beszél. Noha ennek tényleges hasznosságát sokan vitatják, az így életrekeltett munkakörnyezetek gyönyörűen néznek ki. Több megoldás is született ezen a téren, ilyen többek között a Compiz, a Beryl, és a manapság megjelent Compiz Fusion. Szerencsére a FreeBSD használata esetén sem kell lemondanunk ezekről az effektekről. A most bemutatott utasítások ugyanis segítenek telepíteni és beállítani rendszerünkön a Compiz Fusion legfrissebb változatát és a működéséhez szükséges nVidia meghajtókat (amennyiben ilyen kártyával rendelkezünk).
Fordította: Páli Gábor, utolsó ellenőrzés: 2010.11.28.
A Compiz Fusion
könnyedén telepíthető a
Portgyűjteményből, de a
beállításához a port
dokumentációjában megadott
utasításokon túl még meg kell
tennünk néhány lépést. Ebben a
cikkben igyekszünk segíteni az
Xorg szerver megfelelő
támogatásának
konfigurációjában, az nVidia grafikus
kártya meghajtójának
beállításában, és
végül a compiz
elindításában.
A cikk elolvasása során megismerjük:
hogyan állítsuk be a legfrissebb nVidia meghajtókat a rendszerünkön (amennyiben szükségünk van rá);
hogyan állítsuk be az
xorg.conf állományunkban az
asztalok kompozícióját;
hogyan telepítsük és állítsuk be a Compiz Fusion alkalmazást a Portgyűjtemény felhasználásával;
hogyan bánjunk el az asztali effektekhez kapcsolódó leggyakoribb hibákkal.
Az asztalon megjelenő különböző
effektek igen nagy terhelést rónak a grafikus
hardverünkre. Ezért ha nVidia
gyártmányú chippel rendelkező
kártyánk van, érdemes
telepítenünk rendszerünkre a
hozzá tartozó zárt
forráskódú meghajtó legfrissebb
változatát. Ha nem ilyen kártyánk
van, de tudjuk, hogy képes lesz megbirkózni ezekkel
az effektekkel, akkor nyugodtan lépjük át ezt a
szakaszt és folytassuk az xorg.conf
állomány
beállításával.
Az nVidia meghajtók több különböző verziója található meg a Portgyűjteményben. Leginkább a grafikus kártyánk típusa (és kora) alapján tudjuk eldönteni, hogy közülük melyiket válasszuk:
A legújabb nVidia kártyákat az x11/nvidia-driver port támogatja.
A GeForce 2MX/3/4 sorozatú nVidia
kártyákat a meghajtó
96XX sorozata támogatja,
amely a x11/nvidia-driver-96xx porton
keresztül érhető el.
Az ezeknél is régebbi kártyákat, mint például a GeForce vagy RIVA TNT típusokat, a meghajtó 71XX sorozata támogatja, és x11/nvidia-driver-71xx porton keresztül telepíthetjük.
Az nVidia honlapján megtalálhatjuk, hogy az
egyes meghajtók pontosan milyen kártyákat
is támogatnak: http://www.nvidia.com/object/IO_32667.html.
Miután kiválasztottuk a kártyánk számára megfelelő meghajtót, onnantól a telepítés ugyanolyan egyszerű, mint akármelyik port esetében.
Mielőtt azonban bármit is telepítenénk a portok közül, ne felejtsük el valamilyen módszerrel frissíteni a portfát (például a csup, CVSup vagy a portsnap használatával). A grafikus meghajtók és az asztali effektek ugyanis gyorsan fejlődnek, ezért gyakran frissítik a hozzájuk tartozó portokat.
Például így tudjuk telepíteni a meghajtó legújabb változatát:
#cd /usr/ports/x11/nvidia-driver#make install clean
A meghajtó telepítése során
létrejön egy modul a rendszermaghoz, amelyet a
rendszer indításakor kell betöltenünk.
Ehhez mindössze a következő sort kell
elhelyeznünk az /boot/loader.conf
állományban:
nvidia_load="YES"
Megpróbálkozhatunk azzal is, hogy a
kldload nvidia parancs
kiadásával a modult közvetlenül a port
telepítése után betöltjük a
futó rendszermagba, azonban az
Xorg legfrissebb
változatai esetén gondot okozhat, ha a
meghajtót nem a rendszerindítás
során töltjük be. Ezért a
/boot/loader.conf
módosítása után
mindenképpen javasoljuk a rendszer
újraindítását.
A modul sikeres betöltését
követően az xorg.conf
állományban mindössze egyetlen sor
átírásával engedélyezni
tudjuk a zárt forráskódú
meghajtó használatát.
Keressük meg az alábbi sort az
/etc/X11/xorg.conf
állományban:
Driver "nv"
és változtassuk meg erre:
Driver "nvidia"
Indítsuk el a megszokott módon a grafikus felületet és ekkor megjelenik az nVidia logója. Innentől minden a megszokottak szerint működik. Ilyenkor azonban még csak annyit állítottunk be, hogy az Xorg használja az nVidia meghajtóját, és a háromdimenziós asztali effektusok tényleges megjelenítéséhez további beállításokat is el kell végeznünk. Ezekről a következő szakaszokban lesz szó.
Habár nem feltétlenül
szükségesek, az x11/nvidia-xconfig és
x11/nvidia-settings portok
telepítését is ajánljuk. Ez
előbbivel parancssorból tudjuk elvégezni az
/etc/X11/xorg.conf
állományhoz tartozó
módosításokat, illetve az
utóbbival a működő
Xorg rendszerünkön
belül tudjuk módosítani a
képernyő beállításait.
A következő apró
módosításokat kell még
elvégeznünk az /etc/X11/xorg.conf
állományban, mielőtt telepítenénk
és elindítanánk a
Compiz Fusion
ablakkezelőjét.
Hozzunk létre egy szakaszt az összetett effektek engedélyezéséhez:
Section "Extensions" Option "Composite" "Enable" EndSection
Keressük meg a „Screen” szakaszt, amely nagyjából így néz ki:
Section "Screen" Identifier "Screen0" Device "Card0" Monitor "Monitor0" ...
Egészítsük ki ezzel a két sorral (például a „Monitor” beállítás után):
DefaultDepth 24
Option "AddARGBGLXVisuals" "True"Keressük meg azt a „Subsection” részt, amely a használni kívánt képernyőfelbontásokat tartalmazza. Például 1280x1024 esetén az alábbi szakaszra lesz szükségnünk. Ha a megfelelő felbontást nem találnánk meg, akkor azt akár manuálisan is pótolni tudjuk:
SubSection "Display" Viewport 0 0 Modes "1280x1024" EndSubSection
A 24 bites színmélység fog kelleni az asztalok kompozíciójához, ezért a fenti beállításokat így kell átírnunk:
SubSection "Display" Viewport 0 0 Depth 24 Modes "1280x1024" EndSubSection
Végezetül ellenőrizzük a „glx” és az „extmod” modulok betöltését a „Module” szakaszban:
Section "Module" Load "extmod" Load "glx" ...
Ha telepítettük a korábban
ajánlott x11/nvidia-xconfig portot, akkor a
fenti beállítások közül a
legtöbbet (root
felhasználóként) így is el tudjuk
végezni:
#nvidia-xconfig --add-argb-glx-visuals#nvidia-xconfig --composite#nvidia-xconfig --depth=24
Az nvidia-xconfig -A | more parancs
kiadásával a program által
felkínált további
lehetőségeket is
lekérdezhetjük.
A Compiz Fusion a legtöbb porthoz hasonlóan pillanatok alatt telepíthető:
#cd /usr/ports/x11-wm/compiz-fusion#make install clean
A felbukkanó párbeszédablakban
mindenképpen válasszuk ki az „EXTRA”
bővítmények és az „EMERALD”
ablakdekorátor telepítését.
Amennyiben GNOME-ot használunk
vagy már eleve van a rendszerünkben
gconf támogatás, érdemes
megfontolnunk a „gconf support”
kiválasztását is. Ennek
köszönhetően az effektek
beállításai beágyazódnak az
asztalhoz tartozó többi beállítás
közé és megnézhetőek a
gconf-editor használatával. Ha
nincs szükségünk erre, akkor a
Compiz Fusion természetesen
egyszerű állományokba is el
tudja menteni a beállításait.
Ilyenkor a felhasználói könyvtárunkban
létrejön egy .compizconfig
könyvtár.
A telepítés befejeztével indítsuk el a grafikus felületet és (normál felhasználóként) adjuk ki egy terminálban a következő parancsot:
%compiz --replace --sm-disable --ignore-desktop-hints ccp &%emerald --replace &
Ezt követően a képernyő néhány pillanatig vibrálni fog, ahogy az ablakkezelőnk (például a GNOME esetén a Metacity) lecserélődik a Compiz Fusion-re. Ekkor az Emerald veszi át az ablakok díszítésének szerepét (tehát a bezárás, a tálcára rakás, teljes képernyős mód, az ablakok feliratának stb. kezelését).
Az iménti parancsból akár egy apró szkriptet is készíthetünk, amelyet aztán automatikusan le tudunk futtatni (például úgy, ha felvesszük a GNOME alapú munkakörnyezetünk „Sessions” részébe):
#! /bin/sh compiz --replace --sm-disable --ignore-desktop-hints ccp & emerald --replace &
Mentsük a felhasználói
könyvtárunkba például
start-compiz néven és
tegyük futtathatóvá:
%chmod +x ~/start-compiz
Ezután a grafikus felületen a GNOME asztalon vegyük fel a menühöz (, , ).
A megfelelő effektek kiválasztásához és azok beállításához (ismét normál felhasználóként) indítsuk el a Compiz Config Settings Manager alkalmazást:
%ccsm
A GNOME munkakörnyezeten belül ugyanez a , menüből is elérhető.
Ha a fordítás előtt a „gconf
support” opciót is kiválasztottuk, akkor
ezeket a beállításokat a
gconf-editor programban az
apps/compiz kategóriában is meg
tudjuk tekinteni.
Ebben a szakaszban a Compiz Fusion használata során felmerülő gyakran ismételt kérdéseket és válaszokat tekintjük át.
5.1. | A Compiz Fusion telepítése és a megadott parancsok futtatása után eltűnt a keret az ablakokról. Mi lehet a gond? |
Valószínűleg kihagytuk valamelyik
beállítást az
| |
5.2. | A Compiz Fusion indításakor az X szerver összeomlik és visszajön a konzolt. Mi lehet a gond? |
Ha megnézzük az
(EE) NVIDIA(0): Failed to initialize the GLX module; please check in your X (EE) NVIDIA(0): log file that the GLX module has been loaded in your X (EE) NVIDIA(0): server, and that the module is the NVIDIA GLX module. If (EE) NVIDIA(0): you continue to encounter problems, Please try (EE) NVIDIA(0): reinstalling the NVIDIA driver. Ez többnyire olyankor következik be, amikor frissítjük az Xorg szervert. Telepítsük újra az x11/nvidia-driver portot, így a glx is illeszkedni fog hozzá. |