A Parallels Desktop a Mac OS® 10.4.6, vagy afeletti verzióját futattó, Intel®-alapú Apple® Mac® személyi számítógépekre fejlesztett kereskedelmi alkalmazás. A FreeBSD-t teljes mértékben támogatja vendégként. Miután telepítettük a Parallels-t a Mac OS® X-re, be kell állítanunk egy virtuális gépet, majd erre felraknunk a kívánt vendég operációs rendszert.
A FreeBSD Mac OS® X/Parallels párosra telepítéséhez első lépésként készítenünk kell egy új virtuális számítógépet. A létrehozás során válasszuk a -nak (a vendég operációs rendszer típusának) a -t:
Ezután adjunk meg egy nagyjából elfogadható méretet a virtuális merevlemezünknek, valamint annyi memóriát, amennyire szükségünk lehet a virtuális FreeBSD-nk használata során. Egy 4 GB-os lemez és 512 MB rendszermemória a legtöbb esetben jó választásnak bizonyulhat a FreeBSD Parallels alatti használata során:
Válasszuk ki a hálózatkezelés típusát és a hálózati csatolót.
Mentsük el és fejezzük be a konfigurálást.
Miután a FreeBSD-s virtuális gépünk elkészült, telepítenünk kell rá magát az operációs rendszert is. Ezt a legegyszerűbben a hivatalosan FreeBSD telepítő CD-ről, vagy a hivatalos FTP oldalról letölthető CD-képpel tehetjük meg. Ha lemásoltuk a megfelelő CD-képet a Mac® helyi állományrendszerére, vagy behelyeztük a telepítő CD-t a CD-meghajtóba, kattintsunk a FreeBSD-s Parallels ablakunk jobb alsó sarkában található lemez ikonjára. Ekkor feljön egy párbeszédablak, ahol összerendelhetjük a virtuális gépünk CD-meghajtóját egy lemezen található képpel, vagy éppen a valódi CD-meghajtónkkal.
Ahogy megtettük az imént említett összerendelést, indítsuk is újra a FreeBSD-s virtuális gépünket a megszokott módon, az újraindítás ikonjára kattintva.
Ekkor a rendszer megtalálja a FreeBSD telepítőlemezt és a sysinstall segítségével megkezdi a telepítést a 2. fejezet - A FreeBSD telepítéseben leírtak szerint. Ha szükségünk van rá, telepíthetjük az X11-et is, de egyelőre még ne próbáljuk beállítani.
A telepítés befejezését követően indítsuk újra a frissen telepített FreeBSD-s virtuális gépünket.
Miután telepítettük a FreeBSD-t Mac OS® X/Parallels-re, még vár ránk néhány konfigurációs lépés a rendszer virtuálizált működésének optimalizálása érdekében.
A rendszerbetöltő változóinak beállítása
A legfontosabb lépés a
kern.hz
változó
értékének csökkentése,
amivel így a FreeBSD
processzor-kihasználtságát is
csökkentjük a
Parallels alatt. Ezt a
következő sor hozzadásával
tehetjük meg a
/boot/loader.conf
állományban:
kern.hz=100
Enélkül egy üresjáratban levő FreeBSD Parallels-vendég az iMac® egy processzorának durván 15%-át foglalja le. A változtatás életbe léptetése után azonban ez megközelítően 5%-ra redukálható.
Egy új konfigurációs állomány létrehozása a rendszermaghoz
Nyugodtan eltávolíthatjuk az összes SCSI, FireWire és USB eszközmeghajtót. A Parallels által felkínált virtuális hálózati csatolót az ed(4) meghajtón keresztül tudjuk elérni, ezért az ed(4) és miibus(4) meghajtókon kívül az összes többi elhagyható.
A hálózati kapcsolat beállítása
Az alapvető hálózati
beállítás a virtuális
gépünkön a DHCP
aktiválása, aminek
segítségével csatlakozni tudunk
arra a helyi hálózatra, amelyen maga a
gazda Mac® is megtalálható. Ezt az
alábbi sor felvételével tudjuk
megoldani az /etc/rc.conf
állományba:
ifconfig_ed0="DHCP"
. Bővebb
információkért járuljunk a
31. fejezet - Egyéb haladó hálózati
témák fejezethez.
A Windows®-ra fejlesztett Virtual
PC a Microsoft® egyik szabadon
letölthető szoftverterméke. A
rendszerkövetelményeit bővebben lásd a
http://www.microsoft.com/windows/downloads/virtualpc/sysreq.mspx
linken. Miután telepítettük a
Microsoft® Windows®-ra a Virtual PC
alkalmazást, be kell állítanunk egy
virtuális gépet, majd telepítenünk
kell rá a kívánt vendég
operációs rendszert.
Amikor a FreeBSD-t a Microsoft® Windows® és Virtual PC párosra akarjuk telepíteni, akkor kezdjünk egy egy új virtuális gép létrehozásával. Ehhez válasszuk ki a menüből a (Virtuális gép létrehozása) pontot.
Majd válasszuk az
(Operációs rendszer) beállításánál az (Egyéb) opciót.Ezután válasszuk ki a szándékainknak megfelelően a telepítendő FreeBSD példányhoz mért memória és lemezterület mennyiségét. Ahhoz, hogy a FreeBSD fusson Virtual PC alatt, 4 GB-nyi lemezterület és 512 MB RAM beállítása a legtöbb esetben kiválóan megfelelő.
Mentsük el és fejezzük be a konfigurációt.
Válasszuk ki a FreeBSD-s virtuális gépünket, majd kattintsunk a
(Beállítások) menüre és állítsuk be hálózati csatoló és hálózatkezelés típusát.A FreeBSD-nek otthont adó virtuális gépünk létrehozása után telepítenünk is kell rá a rendszert. Ez legegyszerűbben a hivatalos FreeBSD telepítő CD-vel vagy a hivatalos FTP oldalról letölthető CD-képpel tehetjük meg. Amikor letöltöttük a megfelelő CD-képet a helyi Windows®-os állományrendszerünkre vagy behelyeztük a telepítéshez használható CD-t a CD-meghajtónkba, a FreeBSD-s virtuális gépünk elindításához kattintsunk rá duplán. Ezt követően a Virtual PC ablakában kattintsunk a menüre és válasszuk ki belőle a (Lemezkép használata...) pontot. Ennek hatására megjelenik egy ablak, amiben a virtuális gépünk CD-meghajtóihoz tudunk csatlakoztatni lemezképeket vagy akár létező CD-meghajtókat.
Miután sikeresen beállítottuk a telepítő CD forrását, indítsuk újra a virtuális gépet az Virtual PC újraindítja a virtuális rendszert egy olyan speciális BIOS használatával, amely a normális BIOS-hoz hasonlóan először megkeresi az elérhető CD-meghajtókat.
(Művelet) menün belül a (Újraindítás) pont kiválasztásával. Így aEbben az esetben a FreeBSD telepítőeszközét fogja megtalálni és megkezdi a 2. fejezet - A FreeBSD telepítéseben ismertetett szokásos, sysinstall programra alapuló telepítési eljárást. Ennek során az X11-et is feltelepíthetjük, habár egyelőre még ne állítsuk be.
Ne felejtsük el kivenni a meghajtóból a telepítéshez használt CD-t vagy elengedni a megfelelő lemezképet, amikor befejeződőtt a telepítés. Végezetül indítsuk ismét újra a frissen telepített FreeBSD-s virtuális gépünket.
Miután a FreeBSD-t minden gond nélkül telepítettük a Microsoft® Windows®-on futó Virtual PC-re, még további beállítási lépéseket is meg kell tennünk a rendszer virtualizált működésének finomhangolásához.
A rendszertöltő változóinak beállítása
A legfontosabb teendőnk csökkenteni a
kern.hz
konfigurációs
beállítás értéket,
aminek köszönhetően vissza tudjuk fogni a
Virtual PC alatt futó
FreeBSD processzorhasználatát. Ezt
úgy tudjuk megtenni, ha a
/boot/loader.conf
állományba felvesszük a
következő sort:
kern.hz=100
Enélkül a Virtual PC alatt üresjáratban futó FreeBSD vendég operációs rendszer egy egyprocesszoros számítógép idejének durván 40%-át foglalja le. A változtatás után azonban ez az érték pusztán közel 3%-ra csökken le.
Új konfigurációs állomány létrehozása a rendszermaghoz
Nyugodtan eltávolíthatjuk a SCSI, FireWire és USB eszközmeghajtókat. A Virtual PC által felajánlott virtuális hálózati csatolót a de(4) meghajtón keresztül tudjuk használni, ezért a de(4) és miibus(4) eszközön kívül az összes többi hálózati eszköz támogatása kiszedhető a rendszermagból.
A hálózati kapcsolat beállítása
A legalapvetőbb hálózati
beállítás csupán
annyiból áll, hogy DHCP-n keresztül
csatlakoztatjuk a virtuális gépünket
ugyanahhoz a helyi hálózathoz, amiben a
gazda Microsoft® Windows®-os gépünk is
megtalálható. Ezt úgy tudjuk
elérni, ha a /etc/rc.conf
állományba megadjuk a
ifconfig_de0="DHCP"
sort. A
komolyabb hálózati
beállításokat a 31. fejezet - Egyéb haladó hálózati
témákben
találhatjuk.
A Mac®-ek számára fejlesztett VMWare Fusion egy olyan kereskedelmi termék, amit az Intel® alapú Apple® Mac® gépekre tudunk telepíteni a Mac OS® 10.4.9 és későbbi változatain. A FreeBSD itt egy teljesen támogatott vendég operációs rendszer. Miután a VMWare Fusion felkerült a Mac OS® X rendszerünkre, be kell állítanunk a virtuális gépet és telepítenünk rá a vendég operációs rendszert.
Először indítsuk el a VMWare Fusion-t, aminek eredményeképpen betöltődik a Virtual Machine Library. Egy új virtuális gépre létrehozásához kattintsunk a "New" gombra:
Ekkor bejön az új gép összeállítását segítő New Virtual Machine Assistant, ahol a továbblépéshez kattintsunk a Continue gombra:
Az operációs rendszerek („egyéb” ( ) kategóriát, majd a fülön a vagy a változatot attól függően, hogy 32 bites vagy 64 bites támogatásra van szükségünk:
) közül válasszuk azAdjuk meg a virtuális gép képének nevét és a könyvtárat, ahova el akarjuk menteni:
Válasszuk meg a virtuális géphez tartozó virtuális merevlemez méretét is:
Mondjuk meg, hogy milyen módon szeretnénk telepíteni a virtuális gépre, ISO formátumú lemezképről vagy CD-ről:
Ahogy a Finish feliratú gombra kattintunk, a virtuális gép máris elindul:
Telepítsük fel a FreeBSD-t a megszokott módon vagy a 2. fejezet - A FreeBSD telepítése utasításai mentén:
Miután befejeződött a telepítés, módosítsuk a virtuális gép beállításait, például a memória mennyiségét:
A virtuális gép hardveres beállításai a futása alatt nem változtathatóak meg.
A virtuális gép által használható processzorok számát:
A CD-meghajtó állapotát. Általában lehetőségünk van a virtuális gépet leválasztani a CD-meghajtóról vagy ISO lemezképről, ha már nem használjuk.
A hálózati csatlakozás a virtuális géppel kapcsolatban utolsóként beállítandó tényező. Ha a befogadó gépen kívül még más gépeket is el akarunk érni a virtuális gépről, akkor ehhez mindenképpen a
opciót válasszuk. Minden más esetben a az ajánlott, mivel így a virtuális gép eléri az internetet, de a hálózatról nem lehet azt elérni.Miután befejeztük a beállítások finomhangolását, indítsuk is el a frissen telepített FreeBSD-s virtuális gépünket.
Ahogy a FreeBSD-t sikeresen telepítettük a Mac OS® X alatt futó VMWare-re, néhány konfigurációs lépést még meg kell tennünk a virtualizált rendszer teljesítmények optimalizálása érdekében.
A rendszertöltő változóinak beállítása
A legfontosabb lépés talán a
kern.hz
változó
értékének csökkentése,
amivel a VMWare alatt
futó FreeBSD processzorhasználatát
szoríthatjuk vissza. Ezt a következő sor
hozzáadásával érhetjük el
a /boot/loader.conf
állományban:
kern.hz=100
Enélkül az üresjáratban zakatoló FreeBSD-s VMWare vendég nagyjából az iMac® egyik processzorának 15%-át emészti fel. Ezzel a módosítással azonban ez lenyomható közel 5%-ra.
Új konfigurációs állomány létrehozása a rendszermaghoz
Nyugodtan törölhetjük az összes FireWire és USB eszköz meghajtóját. A VMWare egy em(4) meghajtón keresztül elérhető virtuális hálózati kártyát biztosít, így az em(4) kivételével az összes hálózati eszköz meghajtóját kivehetjük a rendszermagból.
A hálózat beállítása
A legegyszerűbb hálózati
beállítás mindösszesen a DHCP
használatát igényli, aminek
révén a virtuális gépünk
a befogadó Mac®-kel egy helyi
hálózatra kerül. Ezt úgy tudjuk
engedélyezni, ha az
/etc/rc.conf
állományba
felvesszük az ifconfig_em0="DHCP"
sort. Ha ennél komolyabb hálózati
beállítások is érdekelnek
minket, akkor olvassuk el a 31. fejezet - Egyéb haladó hálózati
témáket.
Ha kérdése van a FreeBSD-vel kapcsolatban, a
következő címre írhat (angolul):
<questions@FreeBSD.org>.
Ha ezzel a dokumentummal kapcsolatban van kérdése, kérjük erre a címre írjon:
<gabor@FreeBSD.org>.