Az asztali számítógépekben
többnyire csupán egyetlen merevlemez
található, amelyen maga az operációs
rendszer és az adatok helyezkednek el. A
sysinstall által
felajánlott alapértelmezett
partícionálási séma
alkalmassága vitatható: egy asztali gép
esetén például nincs
szükségünk akkora /var
partícióra, viszont a /usr
foglalja el a merevlemez legnagyobb részét, hiszen
a felhasználók adatai és a rendszerre
telepített csomagok ide fognak kerülni.
Az alapértelmezés szerinti felosztás
(amely a Disklabel
partíciószerkesztőben az A
billentyűvel érhető el) nem hagy semennyi
lemezterületet szabadon. Ahány
partíciót naplózással akarunk
ellátni, annyi további partícióra
lesz szükségünk a naplókhoz. Mivel a
/usr
lesz közülük a
legnagyobb, próbáljuk meg ezen
partíció méretének
csökkentésével helyet csinálni a
naplónak.
A példában most egy 80 GB méretű lemezt láthatunk. Az ábrán most a telepítés közben a Disklabel szerint alapértelmezetten kiosztott partíciókat láthatjuk:
Amennyiben ez körülbelül megfelelő a
számunkra, akkor innen már nagyon egyszerű
előkészíteni a napló helyét. A
nyilak használatával válasszuk ki a
/usr
partíciót és a
D billentyű lenyomásával
töröljük le.
Ezután válasszuk ki a képernyő
felső részében a lemez nevét, majd a
C billentyű lenyomásával
hozzunk létre egy új partíciót a
/usr
számára. Ez viszont
legyen most 1 GB-tal (ha napló csak a
/usr
mellé lesz) vagy 2 GB-tal
(ha egyaránt naplózni akarjuk a
/usr
és /var
partíciókat is) kisebb. A felbukkanó
ablakban válasszuk az állományrendszer
létrehozását és a
/usr
könyvtárat adjuk meg
csatlakozási pontként.
Szükségünk van-e naplóra a
/var
partícióhoz? A
naplózásnak alapvetően csak
óriási méretű
partíciók esetében van értelme.
Ennek megfelelően nem kell feltétlenül
engedélyeznünk a naplózást a
/var
partíción is,
habár egy asztali gép esetében ez sosem
árthat. Ha ezt az állományrendszert alig
használjuk (ami nagyon valószínű egy
asztali gépnél), kevesebb területet is
rendelhetünk a naplóhoz.
A példánkban a /usr
és /var
partíciókhoz
is kapcsoltunk naplókat. Természetesen a
módszer ezen lépése igény szerint
megváltoztatható.
Mivel továbbra sem szeretnénk elbonyolítani a lépéseket, ezért a naplózás bevezetéséhez szükséges partíciók létrehozását szintén a sysinstall segítésével végezzük. A telepítés közben a sysinstall feltétlenül ragaszkodik ahhoz, hogy minden létrehozott partícióhoz csatlakozási pontot is megadjunk. A naplókat tároló partíciókhoz viszont ilyen nem tartozik, sőt, egyáltalán nem is kell. Ezek ugyanis nem olyan hétköznapi partíciók, amelyeket bármikor is csatlakoztatni fogunk.
A sysinstall használata
során ezt a problémát úgy tudjuk
elkerülni, ha a naplózásnak szánt
partíciókat lapozóterületként
adjuk meg. A lapozóterületet sem kell soha
csatlakoztatni, és a
sysinstall ezekből
tetszőleges mennyiségűt képes
készíteni. A telepítést
követő újraindítás után
természetesen majd át kell szerkesztenünk az
/etc/fstab
állományban az
így létrehozott partíciók
jellemzőit.
Lapozóterület
kialakításához ismét a
nyílbillentyűk használatával
navigáljunk a Disklabel
alkalmazáshoz tartozó képernyő
felső részébe és válasszuk ki a
lemez nevét. Ezután nyomjuk le az
N billentyűt, majd adjuk meg a
kívánt méretet
(1024M
) és a
következő menüből válasszuk a
„swap space” (lapozóterület)
típust. Ismételjük meg az iménti
műveletet az összes napló esetén. A
példánkban ezen a módon
készítettünk egy naplót a
/usr
, és még egyet a
/var
állományrendszer
számára. A végeredmény a
következő képen látható:
Javasoljuk, ahogy befejeztük a partíciók létrehozását, jegyezzük fel a neveiket és a hozzá tartozó csatlakozási pontokat, így a soron következő konfigurációs lépésekben könnyebben tudunk majd velük dolgozni. Ez egyben segít mérsékelni a telepítést károsító hibák elkövetésének esélyét. A következő táblázatban a példában említett konfigurációhoz vettük fel ezeket az adatokat:
Ezután a megszokott módon folytassuk a telepítést. Javasoljuk azonban, hogy a külső alkalmazásokat (csomagokat) addig még ne tegyünk fel a rendszerünkre, amíg teljesen be nem fejeztük a naplózás beállítását.
A rendszerünk a szokásos módon fog
indulni, de a naplók számára
hozzáadott plusz lapozóterületekhez
tartozó bejegyzéseket el kell
távolítanunk az /etc/fstab
állományból. A lapozóterületek
közül ténylegesen lapozásra
általában a „b” (tehát a
példánkban az ad0s1b
)
partíciót érdemes meghagyni. Az
összes többit egyszerűen töröljük
ki, indítsuk újra a rendszerünket és a
FreeBSD már nem fogja tovább használni
ezeket.
Ahogy a rendszer újra elindul, készen is állunk a naplózás beállítására.
Ha kérdése van a FreeBSD-vel kapcsolatban, a
következő címre írhat (angolul):
<questions@FreeBSD.org>.
Ha ezzel a dokumentummal kapcsolatban van kérdése, kérjük erre a címre írjon:
<gabor@FreeBSD.org>.